Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-01 / 1. szám
Nagybánya, 1899. ■* A NAGYBAK rx i TÁftv A NAGYBÁNYAI GAZDASÁG. iszcEO-TEXjEisriis: ív Előfizetési ára 1c: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 ki. Előfizetések, reklamácziók és hiedetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Újév küszöbén. A »Nagyhánya és Vidéke« jelen száminál a XXV-ik év folyamába lép. Tehát egy negyedszázad változatos és küzdelmes múltjára hival- kozhatik immár. A városi levéltár poros aktái között huszonöt kötet történelem e nagy hivatásu kis város életéből! Akad-e müveit ember, a ki ennek nagy becsét mérlegelni ne tudná. Nem hisszük. A lap sok oly dolgot megörökít, mert figyelő állásából soha ki nem zökken, a miket a nagy közönség a mindennapi élet zajában hagyna elmerülni a feledés tengerébe, és sok oly eszmét felvetett már, melyből üdvös tények, nem egyszer nagy alkotások álltak elő a fejlődés folyamán. »A Nagybánya ésJ Vidéke« fényes ünnepséggel szándékozik megülni a nyár folyamán midőn a huszonöt év tényleg betelik — a jyedszázados jubileumát s gondoskodni fog róla, hogy a megünneplés módja irodalmi szempontokból is messze kiemelkedjék a hétköznapi- ságból. Ez alkalommal lapunk azon t. olvasói, kik jan. 1-töl kezdve az előfizetők sorában szerepeltek, kiváló kedvezményben fognak részesülni. Nem czélja azonban jelen czikkünknek részletesen foglalkozni a bekövetkezendő irodalmi eseménynyel, most csupán a beállott újév alkalmából óhajtunk szokás szerint nehány őszinte szól elmondani mindazoknak, kik szerény lapunk iránt érdeklődnek. Mondanunk sem kell. hogy a régi irányhoz, mely az igazság szolgálatát és érvényesítését tűzte ki czélul, ezután is hívek maradunk. Pártirányokkal, legyenek azok akár helyiek, akár politikaiak, nem zavarjuk meg lapunk tárgyilagosságát. Személyeskedéseknek tért nem adunk, mert ezek a közügynek rendesen csak kárára vannak és sem a dolgok tisztázását, sem egyes életrevaló eszmék megváló- viszik. Felekezeti czélokat rtfm szY den elismert vallást tiszteletben tat igazainak megvédésére szívesen nyujtui/. kezet, de sem vallási sem nemzetiségi czokba nem elegyedünk. Lehetnek sokan, kik önzetlen és kitartó működésűnkkel nincsenek megelégedve s lenézve kicsinyük egy vidéki lap szerény hivatását, ez azonban minket legkevésbl é sem keserít, addig mig mélyen t. előfizetőink oly szép számmal csoportosulnak körénk, mint különösen az utóbbi években, mi kedves kötelességünknek tartjuk a közvélemény orgánumaként szolgálni a^közügyet, és e téren igyekszünk mindenekfelett helyiek maradni. Nagybánya város és vidéket.közönségének szives pártfogásába kipróbál, lapunkat ismételve bátrak vagyunk ajánlani. Előfizetési árak: Egész évre .........................4- frt Fé l évre .... .. 2 » Negyed évre . . . 1 » Nagybánya, 1899. jan. 1-én. Molnár Mihály Révész János Vinr]ó ........................................... A városi múzeum ügyéről. Az a kis mag, a mit a nyár derekán nehány lelkes ember elvetett, fogékony talajba hullott s nehány hónap csendes, de folytonos és tervszerű munkája elég volt arra, hogy a Nagybányán alapítandó városi muzeum ügyét a megvalósulás stádiumáig eljuttassa. A nagybányai muzeum előkészítő' bizottsága az uj évben tartandó első ülésében eddigi működésének szép eredményeire tekinthet vissza. Az első szervezkedés augusztus 29-ikén történt a kaszinóban megtartott értekezleten, s az ez alkalommal kiküldött szervező bizottság ez év végéig három ülést tartott. Ez ülésekből tétettek meg az első legsziikségetárra.s ségveíésv szeg felvétv Egyidejur,,0 hatóságokat és tesu ban lévő történelmi és sekröl stb. készítsenek jeg_ utat arra, hogy e tárgyak adj meny utján az alapítandó város, jenek elhelyezést. A muzeum jövőjének legerősebb ; dig a társadalom támogatásában látva, ... zett a város és vidékének értelmiségéhez, hofe , „..e- silendő múzeumot adományaikkal gyarapítsák' és múzeumpártoló egyesületet alakítva, annak keretén belül a társadalom filléreivel állandóan járuljanak e fontos kultúrái intézmény fentartásához. Mindezen lépésekről a szervező bizottság jelentést tett a vidéki múzeumok legfőbb fórumához, a múzeumok és könyvtárak országos főfelőgvelőségéhez s az ügyet az állam támogatásába ajánlva, mindenek- ' előtt a múzeumpártoló egyesület alapszabályainak elkészítéséhez kért követendő mintákat. A főfelügyelőség' részéi ői »aihatO IdlűOgUi^s'/'S’Ttgi tekintetéből előre is szép reményekre jogosít fe>-'á meleg hangú levél, melylyel Fraknói Vilmos püspök, a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője, a .bízol Iság elnökének e megkeresésére . vuíaszolt. A kitűnő tudós levele a következőkép hangzik. Tisztelt bizottság! Hazafiul örömmel üdvözlöm Nagybánya város értelmiségének nemes elhatározását, mely szerint városi muzeum és könyvtár létesítését tűzte ki feladatául. A megindult mozgalom, melyben a kegyelet a nemzeti múlt emlékei iránt a jelen kultúrái szükségletek kielégítésére czélzó törekvéssel egyesül, minden illetékes tényező érdeklődésére ét támogatására biztosan számíthat. Ezek közé (artozik a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége, mely épen a magasabb miiA „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ" taraja. Levél a szentföldről. Nagy Figyesnék utóda s Németországnak aka- raterős, hatalmas császárja, a szultánt képviselő volt krétai kormányzó Djevad pasának kalauzolása mellett, évszázadok óta az első nyugati államfő, mint a ki a szent földet hivatalos minőségében s az őt megillető fénytől és hatalomtól környezve meglátogatta. Nem követte atyai barátjának szeretett Felséges királyunknak példáját, a ki súlyos fájdalmak és terhes gondoktól gyötört szive, lelke vonzalma folytán mint egyszerű zarándok járta be a Megváltó emléke által megszentelt Judea hegyeit s völgyeit. S bár hadseregnek nevezhető fejedelmi kísérete élén, két keresztes zászlónak aegise alatt közép- korias, pánczélhoz hasonló öltözet és fegyverzetben lóháton mérte végig Palestinának a világ összes számottevő nemzete fiainak vérével hőven áztatott kősziklás útjait: e modern sereg elüt a régi keresztes vitézek fanatizmus és harcziszomjtól áradozó hadától, és felkent vezetőjével élén nem a szent háborút, hanem a keresztény szeretetek a népek és felekezetek között való békességet s kelet népeinek keresztény szellem által vezérelt és áthatott művelődését jött hirdetni és előmozdítani Nagy embereknek szándékait és cselekedeteit a sokszor igaztalan és kíméletlen kritika annál szélesebb körben veszi bonczkése alá, mennél messzebbre nyúlik hatalmuknak árnyéka, s mennél messzebbre világit képességeiknek genieje. S az előzetes kritika most talán a hatalom fájának árnyékánál is mesz- szebbre terjedt. Ismerve Vilmos császárnak határozott önállóságát, melylyel minden szokásos diplomá- cziai rend és módszereket meghazudtolva ott üt — és pedig saját kezével — a szögnek fejére, a hol az avult chablonok ezopfos vitézei. azt legkevésbbé sejtették : a klerikális olasz, az ettől sugalmazott fran- czia, a féltékeny angol, sőt a centrum pártbeli és szoczialista német sajtónak jelentékeny része is minden telhető módón kommentálták a merész vállalkozást, s költött rémhírekkel, sőt előre kieszelt s tervezett anarkista leleplezésekkel mindenáron el akarták a császárt kedvetleniteni s elhatározásától visszatartani. S a terv részben sikerült is. A tervezett egyiptomi ut elmaradt. De nem az Anglia által demonst- ráczió képen Alexandria elé küldeni szándékolt 15 angol hadihajó miatt, sem pedig a port-said i gazdátlan dinamit bombák szerencsés felfedezésének hire folytán, hanem mert a császár nem akarta keleti útja czéljának sikereit gyengíteni szándékától idegen politikai czirkulusok akkordjainak dissonantiájával. Tény, hogy Vilmos császár nem pusztán vallásos lelkének kegyelete folytán zarándokolt a szentföldre. Sasszeme a múltból egy elfeledt mustármagot pillantott meg s felemelve és megtisztítva a még termékeny magot a jövőbe tekint itt! Hatalmának külső nyilvánulásaitól kisérve, keleti fény és pompa kifejtése mellett tartotta hűséges életpárjával együtt diadalmas bevonulását Dávid bástyája mellett a Jaffa kapun keresztül a szent sirhoz és Salamon templomának a »gyaurok« által csupán engedélyivel s mozlimi kavaszok fedezete alatt megközelíthető szent helyéhez. Önfeláldozó élettársának Auguszta császárnénak jelenléte azonban irányát szabja a császár politikája czéljának, mely nem lehet más, mint a tiszta keresztény lan győzelmének aegise alatt a kereszténység bölcsőjének megtisztítása s a szeretet vallása praes- tigeének emelésével kapcsolatosan elveinek legalább a kulturális vonatkozásokban diadalra juttatása. Erre vall a császárnak a bethlehemi templomban október hó 30-án tartott istentisztelet végeztével a templom-téren egyhegyiijlött keleti összes protestáns papokhoz intézett allokucziója is, melyben feladataik iránt instruálva a papságot, kijelenti, hogy sajnálattal kellett tapasztalni azt a szomorú jelenséget, mely szerint a kereszténységnek a mahomedá- nismus előtt vajmi csekély becsülete van. Mint mondá : ennek oka nagyrészt a keleti keresztény egyházak papsága. Rajtok áll a kereszténység s ebben és ezzel a protestantizmus presligéjének és jelentőségének emelése. Császári szavak ezek, — méltóak emberükhöz. Több mint egy ezredévnek mulasztásait akarja a kereszténység szellem munkája által pótolni. A keresztény világnézletet s különösen a keleti egyházpolitikát visszavezérli természetes, és kötclesség- szerü házi tűzhelyéhez ! Helyesen állapította meg a diagnózist. A keleten lelkészkedő keresztény papság nem tölti be nemes hivatását. De nem is töltheti, mert hiszen legnagyobbrészt nem áll a kivánalomszerű műveltségnek s a keresztény hit igazságainak kősziklájára épített hitéletnek s öntudatos meggyőződésnek rendit- hetlen talapzatán ! A keresztény emberbaráti szeretetnek gyakorlása, mely a kelet nevezetesebb pontjain épült »Ilospitz* "és árvaházak működésében nyilvánul, önl >
