Református főgimnázium, Nagykőrös, 1941

Húsz esztendő.

A múlt évi október 1-én múlt húsz éve annak, hogy a dunamelléki egyházkerület Dr Ravasz László budapesti lelkipásztort beiktatta püspöki székébe.

Húsz évvel ezelőtt is ismertük mindnyájan. Ismertük, mint a kolozsvári theológiai akadémia hírneves tanárát, mint az erdélyi egyházkerület ékestollú főjegyzőjét, mint A gyülekezeti igehirdetés elméletének és a Látások könyvének elismert szerzőjét, mint Az ÍJt alapítóját, vezetőjét és legszorgalmasabb munkását, mint a Protestáns Szemle szerkesztőjét, a Jelek és magyarázatok íróját, aki egy oldalon többet ír, mint mások egész kötetekben. Akinek kezében varázsvesszővé válik a toll és azzal új világot nyit meg az álmélkodó olvasó előtt.

Az elmúlt húsz esztendő csak arra volt alkalmas, hogy a maga bámulatos sokoldalúságában bontakozzék ki előttünk. Meglássuk, hogy az eszmények hazájában élő ember a földön is meg tud állani és egyenesen azért jár a földön, hogy azt és annak intézményeit is közelebb vigye az eszményekhez.

Húsz évvel ezelőtt, mint az egész magyarság, úgy a dunamelléki egyházkerület is a porban ült. Hivei hitükben megrendültek. Gyülekezetei el- erötlenedtek. Templomai, iskolái, intézményei lerongyolódtak. Mint vihar után n határ, úgy mutatta a pusztulás nyomait minden. Nagy hit kellett ahhoz, hogy valaki új reménységgel fogjon a munkához. És ő benne megvolt a nagy hit. 1921. okt. 3-án ezt mondja püspöki székfoglaló beszédében: „Csak arra kérem az Istent, hogy hűséges taníivánnyá tegyen engem és az ő kikutathatatlan, csodálatos utai és módjai szerint használjon fel engem is az ő céljaira, amelyeket emberi szem előre nem láthat“. Most, amikor a húsz évre visszatekintünk, úgy érezzük, hogy Isten meghallgatta az ő hivő gyermekének imáját.

Felhasználta, mint egyházszervezőt. Dunamelléken húsz év alatt két új egyházmegye létesült. A főváros és annak környéke — református egyházi szempontból — amerikai fejlődésen ment keresztül. A kerület vagyona a világháború pusztítása ellenére gyarapodott. Gyülekezetei több mint húsz millió pengőt fordítottak építkezésre és beruházásra. Csodálatos teljesítmény volt ez. S mindez csak úgy történhetett meg, hogy a nagy szervező mindig éberen állott őrhelyén.