Református főgimnázium, Nagykőrös, 1940

13

(még az útleveleknél is), kifejezésre jusson a magyar államiság bélyege. Milyen kár, Mélyen tisztelt Közönség, hogy a Boldogult hovatovább csak pihenő óráiban s egyre szakadozottabban áldozhatott enemű kedvelt hajlamainak, de például a „Báthory, ’Sigray-család történetéről“ írt nagyobb szabású műve, (a’Sigray Évkönyvben 1912.), Így is legjobb enemű dolgozataink közétartozik. Tudása kincseiből pedig bőven osztogatott mindenkinek, aki meghitt otthonában felkereste s véle egy-egy rokon kérdésről elbeszélgetett. Mint például Benkó Imrének, iskolánk egykori jeles tanárának, mikor ez a „Nagykőrösi régi nemesi családok“ című érdemes munkáján dolgozgatott.

*

Most jelzett hajlamaival rokon erénye volt Jalsoviczkynak az apái ősi hitéhez való benső ragaszkodása, mely az idők folyamán nemhogy nem hanyatlott, hanem még tevékenyebbé lett nála mindenben, ahol erről valami komoly bizonyságot kellett tennie. S ebbeli buzgóságát nemcsak erkölcsi erők, (nevelés, dogmák, hagyományok,) hanem theológiai és történelmi olvasmányai is mélyítették a hitújítás mozgalmairól, az erdélyi fejedelmek szabadságharcairól, a Habsburg-korabeli üldözések, máglyák és jogfosztások emlékeiről stb. Szóval oly tragikai benyomásokról, melyek a magyarságot és a kálviniz- must — sorsuk közös vonásaiban — mondhatni eggyé forrasztották. Ha valahol, kétszeresen érezhette ezt épp a fővárosban, amely — fájdalom — sem nyelve és fajisága, külseje és szelleme szerint nem a nemzeti léleknek az az ideális képe, amint látni ezt más országok metropolisaiban, hanem afféle kétes keverék, melyet a vidéki színmagyarságnak kell újra meg újra felfrissítenie. Így vesz részt egyre szélesedő körben előbb a budai egyházközség, (ahol prezsbiter,) a kecskeméti egyházmegye, (ahol gondnok,) később mint a Duna- melléki Egyházkerület tanácsbírája a Kerület, az Egyetemes Konvent, valamint az Országos Zsinatok munkálataiban. — Budán, ahol lakott, az elsők egyike, akik kezdeményezték és kivívták a Szilágyi Dezső téri ref. templom építését. Ugyanakkor egyik alapítótagja, (pár évig elnöke), fennköltlelkű hitvesével, Budaházy Annával együtt az elhagyott gyermekeket gondozó „Nagypénteki Társaságnak“. Majd Szilassy Aladár, régi barátja utódaként mint a Kerület számszéki elnöke tölt be sokáig igen nevezetes munkakört, értékesíti gazdag tapasztalatait, jogi és közgazdasági tudását az egyház vagyoni ügyeinek rendezése körűi.

De lehetetlen, Mélyen tisztelt Közönség, hogy legalább egy pár percig ne időzzem még a Megboldogult egyházmegyei gondnoki tiszténél, amelyet 1922. szeptember 5-én foglalt el a megye Cegléden tartott emlékezetes ülésén. S elfoglalt egy olyan magas szárnyalású beszéd keretében, amelynek szelleme és eszményei máig útmutatók lehetnek minden vezető egyházi ember számára, aki a magyar református hitélet irányítására vállalkozik. „Teljes mértékben tudatában vagyok — mondja megnyitó szavaiban — a gondnoki tiszt nagy jelentőségének, melynek feladata, annak történeti fejlődését tekintve az Egyház