Református főgimnázium, Nagykőrös, 1939
29 Június 23-án évzáró istentisztelet és ünnepély. h) Valláserkölcsi nevelés. Az iskolai év elején a vallástanár, nevelésügyi értekezleten, felolvasást tartott „A vallástanítás nehézségei és célkitűzése iskolánk nevelő munkájában“ címen. Úgy érezzük, hogy a felolvasás megállapításai több kevesebb vonatkozásban,a valláserkölcsi nevelés feladatával is kapcsolatban vannak. Ha itt nem akarunk is részletesebben foglalkozni a nehézségekkel, nyomatékosan kell rámutatnunk a célkitűzésre. A nehézségekről szólva azt mondotta a felolvasás, hogy azok: személyiek és tárgyiak. A személyieket a vallástanár emberi mivoltához kötött fogyatkozások is jelentik, a tárgyiak közül legelső az a paradoxon, melyet maga a név fejez ki. A vallás tulajdonképen nem tanítható és mégis tanítandó. A vallás és még inkább a hit nem azonos egy pár intellektuálisan is felfogható és megérthető észigazsággal, amint ezt pl. a felvilágosodás racionálizmusa hirdette. Nem azonos a dogmák ismeretével, bár dogma nélkül nincs vallás Nem azonos a vallás, bármily véres, könnyes és küzdelmes múltból kinőtt egyháziassággal sem, bár ez is van benne. Nem azonos a vallás valami eszménytelen aktivizmussal sem, sőt még nemes és tiszta morálizmus sem fedi a vallás igazi lényegét. Holott ez is van benne s ethika néven ismert szellemtudományként tanítható és tanítandó a vallásnak ez a vetülete is. A vallás nem tanítható és mégis tanítandó, mer. Krisztus is mondotta: „szeresd a te Uradat Istenedet teljes elmédből.“ Vak és esztelen szeretet az, amelyet nem hordoz, mint egyik tartó oszlopa, az intellektusunk is, a kor is, ha szülőről, akkor is, ha menyasszonyról vagy feleségről, akkor is ha barátról vagy Istenről van benne szó. Előbb utóbb megromlunk az ilyen szeretetben, mert ránk omlik, mint a part, melyet nem támaszt alá erős, teherbíró gerenda. De nem ismeri az igazi szeretetet az, akinek nem mozdult, sőt nem rendült meg a szive, valami tektonikus rengéssel, akár egy szeretett emberi lény, akár az Isten nyúlt hozzá ehhez a szívhez. Itt, ennél a leírhatatlan és megismerhetetlen tudat-alatti, vagy a modern lélektan szerint tudat-feletti rétegénél a lelkűnknek van a szeretet igazi fészke is s itt van a hitnek a lakhelye is. Nemcsak az elménkben lakik az, akit igazán szeretünk s ha csak ott lakik valaki, — nem szeretjük azt igazán. Istent sem szereti az, aki 8 év nyolc tankönyvének, vagy egy csomó más könyvnek az igazságát mind megtanulta és kívülről tudja is, ha megáll ennél az értelmi tudásnál. Ezt a kívülről való tudást pl. az angol „by heart“ kifejezéssel jelöli s ez már közel visz bennünket ahhoz az igazsághoz, melyet a Szent- irásban az Ur Jézus igy fejez ki : „szeresd a te Uradat Istenedet teljes szivedből“! A valláserkölcsi nevelés nehézségeinek itt vázolt egy része jelöli meg a célkitűzését is. Ez határozta meg elmúlt évi munkánkat is. Tudtuk, hogy a hitet nem mi teremtjük ifjainkban, mert Isten adja nekik, tudatfeletti énüknek a rejtelmes világába helyezve el azt, mint egy alvó Csipkerózsikát. A hit nem
