Református főgimnázium, Nagykőrös, 1938

Dr, Hargitai Zoltán.

Évkönyvünknek legelejére egy-, részben még ismeretlen fiatalembernek a nevét tettük. Nem azért, mintha nem találnánk volt növendékeink közül sok olyat, kiknek neve, munkássága nemcsak az ország határain belül, hanem azon túl is ismert ne volna, s akikre nem a legnagyobb büszkeséggel tekintenénk, hanem azért, mert az életbe vezető útjának az elején elnyerte azt a kitüntetést, amelynél szebb egy fiatal tanárt nem érhet: a kormányzói gyűrűt.

Ha van valaki, aki korán elhunyt édesapja, hosszú betegség után elvesztett édesanyja helyett a szülőnek igaz örömével osztozott az ő örömében: a sub auspiciis gubernatoris doktorrá való avatás nagy jelentőségű és ígéretekkel teli tényében, akkor a nagykőrösi alma mater dicsekvés nélkül mondhatja ezt. Nyolc éven át voltunk tanúi az ő küzdelmekkel teljes fiatalságának; mi láttuk őt, a szervezetileg gyenge diákot, amikor az Erdélyből ideszakadt, támasz, rokon nélkül vegetáló, majd a magyar betegség (morbus Hungaricus) súlya alatt éveken át roskadó szeretett édesanyjának az ágyánál nemcsak leckét tanult, hanem kis testvéreivel együtt imádkozott is. Mi voltunk megfigyelői annak a szeretetnek, gyöngédségnek, mellyel árván maradt testvérei iránt viseltetett, annak az atyai gondoskodásnak, amivel két húga és öccse neveltetésének gondját a fiatal gyerek-ember magára vállalta és őket az életbe elindította. De mi láttuk azt az akaraterőt, emberfölötti szorgalmat, amely a kötelességteljesítésben társainak példaképévé emelte, de láttuk lelkének szelídségét, fennhéjázástól mentes készültségét, társaival szemben megnyilvánuló szolgálatkészségét. Láttuk a végig jeles diákot s 8 év után a jeles érettségi bizonyítvánnyal távozó fiatal embert. Büszkék voltunk rá, s nagy reményeket fűztünk hozzá. Nem csalódtunk benne. Tett ígéretét beváltotta. Küzdelmes gimnáziumi évei után, amikor már testvéreinek jövőjét is