Református főgimnázium, Nagykőrös, 1938

38

alatt. A leánykollégiumot pedig a Vili. osztály három leánynövendéke, a vallástanár előkészítő útmutatása mellett, Labancz Katalin VIII. osztályú nö vendékünk ezenkívül szolgálni kész lélekkel vezette, Szigethy Katalin tavaly végzett növendékünkkel és három VII. o. leánytanulónkkal együtt, a községi polgári leányiskola kollégiumait. Létszámunk ez évben is olyan nagy mértékben gyarapodott, hogy csak osztályonként való munkával láttuk végezhetőnek azokat a feladatokat, melyeket S. D. G. neve és célja elénk ír. Az egész I. osztály ugyanis, szinte kivétel nélkül, tagjává lett a S.D.G.-nak.

Az a nehézség, melyet ezzel a munkánkkal kapcsolatban az elmúlt évben éreztünk, ez évben is megvolt. Most is az előtt a dilemma előtt állottunk, hogy a S. D. G. gondolatának a hirdetése és terjesztése legyen-e az első feladatunk, vagy kevés létszámmal mélyítsük el a munkát annyira, hogy a tagoknak egyenkénti gondozására több lehetőségünk legyen. Ez évben is amellett döntöttünk — tekintettel a lelkésztanítótanfolyam jelenlétében kapott segítségre —, hogy létszámban erősítjük azokat, akik ifjúságunk körében is mélyebbre jutottak a

S. D. G. megismerésében és egyházunknak azon keresztül való szolgálatában. Ezért máj. 23-án tagul avattuk mindazokat az ifjakat, akik tagságra jelentkeztek, összesen 44-et. Az avatást, melyet, hogy még bensőségesebb legyen, csak a tanáraink jelenlétében tartottuk (6 tanár volt jelen) Dr. Soós Géza bírósági gyakornok az S. D. G. ügyvezető alelnöke szólt a központ képviseletében az avatandókhoz és bensőséges formák között avatta fel a mi uj tagjainkkal együtt a fiú és leánypolgári iskolák uj tagjait is.

Munkánk közben két kedves időpontra külön is készültünk. A már szokásossá vált karácsonyfa ünnepélyre, melyen ez évben egy 7 gyermekes családot ajándékozott meg a kollégium gazdagon s a kecskeméti kirándulásunkra, melyen minket részesítettek gazdag vendéglátásban a kecskeméti testvéreink, akikhez 125-en mentünk át ápr. 30-án.

Eredetileg a S. D. G. vendégének szántuk a március 20-án körünkbe érkezett Mr. T. Z. Koo-t és feleségét, akik a kínai keresztyénség mély lelkét szólaltatták meg közöttünk szuggesztív erővel; de a többi helybeli intézeteknek az érdeklődése és az egyházéval párosult szeretete — a mi örömünkre — szélesebb hatásúvá tette az ő felejthetetlen látogatásukat. Zsúfolt tornateremben egész protestáns középiskolai ifjúságunk hallgatta meg a vallástanár tolmácsolásában az angolul szóló kínai keresztyén bizonyságtételt, mely egyszerűségében is mély és megragadó volt, a Krisztus hódító erejének modern bizonyságát éreztető.

A mienknél is bizonyosan nagyobb örömet szerzett leánykollégiumunk a bonyhádi árvaháznak, ahonnan egy kislányt, erre az évre, amint azt az árvaház vezetősége kívánta és nevezte: „kis rokon“-ul fogadott s annak sok gondját egész évre magára vállalta. Ruhában, játékokban, édességben és pénzadományban is sok szeretetet éreztettek leányaink a kis Korom Máriával,