Református főgimnázium, Nagykőrös, 1937

zösségnek támasza és talpköve az az erkölcs, mely mikor „megveszett“, mindig az mállott alóla ki, amit az 1934. évi XI. t. c. 1. §-a „vallásos alapnak“ nevez. Egy 900 esztendővel ezelőtt sirbatett nagy magyar királynak az emlékezete épen ebben az esztendőben dokumentálja számunkra ezt az igazságot, mert I. István történelmi művének egyik fele ez volt: „Vallásos alapon erkölcsös polgárnevelés“.

Mivel nemcsak a vallástanárnak, de az egész tanári testületnek (senki sem fejezett ki ebben a kérdésben más véleményt,) ez a felfogás vezette egész évi nevelő munkáját, remélhetjük, hogy iskolánknak református szelleme ebben az évben is az erősödés, a fejlődés természetes útján járt. Iskolai munkánkban nemcsak a világ és abban a mi helyzetünk ismeretére és szeretetére, hanem Isten szolgálatára, azaz a református keresztyén ember egyetemes életfeladatára igyekeztünk nevelni az ifjúságot. Ezt a célt szolgáltuk a vallásórákon kívül is, mikor minden reggel bibliát olvasott a napi munkát kezdő tanár, amikor rendszeresen vezettük az ifjúságot az istentiszteletre és az Úrasztalához, imádsággal kezdtük és végeztük be a napi munkát, áhítattal az internátusunk napi életét. Ifjúságunk résztvett a tanyamisszióban is, az eddiginél erőteljesebb mértékben, újság és könyvajándékot is vitt a téli hónapokban rendszeresen a tanyai reformátusoknak. Úri szent-vacsorával háromszor élt, pünkösdre pedig — mivel nem volt szabadságon — naponkinti bűnbánati istentiszteleteken készítette magát a szent-asztalhoz járulásra. Sáfársági adakozás címén 85 pengőt küldött a konventi diákmissziónak, egyik szegény kiváló beteg tagját küldte Pestre, klinikai vizsgálatra, továbbféjlesztette mintegy 60 pengő értékű vásárlással a „világnézeti könyvtárát“. Megvette Ravasz László „Legyen világosság“, Makkai Sándor „Az egyház missziói munkája“ című művét s három kisebb művet. Minden ifjú kapta a „Mi Útunk“ című diáklapot és a nyolcadikos ifjúság a „Magyar Üt“ számait is olvasgatta az „Ifjú Erdély“ és a szeretetszövetség lapjaival együtt. Csendes napokat április 1-én és 2-án tartottunk a következő előadásokkal : „Vallásos önképzés és önnevelés a református kisdiák életében“ (dr. Kiss Sándor), „Tudom kinek bigyjek“ (Rózsa Ibolya), „Magyar református asszonyok“ (Rózsa Ibolya), „A magyar külmisszió eredményei és feladatai“ (György Antal), „A képmutatás kisértése egyéni és közösségi vallásos életünkben“ (Paczolay István), „Református családi és egyházi étetünk betegségei és azok gyógyítása“ (özv. Mérayné Mária testvér), „A nőkérdés a mai élet és a református keresztyénség tükrében“ (dr. Evva Gabriella). „Magyar protestáns ifjúsági egyesületek“ (Nagy Gyula), „Feltámadás és örökélet“ (Széles László), „Sáfárkodás testtel, lélekkel, idővel, pénzzel “(Péteri Ferenc), „A református keresztyén leány fegyverzete“ (dr. Incze Gábor), „A mi Úri szentvacsoránk“ (dr. Fónyad Dezső), A reggeli áhítatot mindkét napon Gödé Lajos tartotta. „Mit akarunk a

21