Református főgimnázium, Nagykőrös, 1935
10 észlelhető mennyiségtan iránti közönyt, sőt iszonyt. Feladatául tűzte ki e közöny megtörését. Nem különleges tehetség — mondja — hanem szorgalom s figyelem kell ahoz, hogy minden tanuló elsajátíthassa a továbbhaladáshoz szükséges tudást. Ha a közöny kizárása teljes mértékben nem is sikerült, keze alatt szinte magasba szökött az akkor — elődje, Bónis Károly nagyothallása, miatt — meglehetősen ellanyhult mennyiségtantanitás. Módszeréta mozgalmas, a figyelmet folyton ébrentartó modor jellemzi. Még el sem hallgatott az órára hívó csengő, már megjelent a tanterem ajtajában szálas szikár, mégis izmos alakja. Alig tette be lábát a halálos csendbe szakadt növendékek közé, már hangzott a kérdés : ,Ha egy háromszögben ... no folytasd Gyaraki“. Sikeres tanításának titka a fogalmak folytonos ismétlésében, a megoldási formák vaskövetkezetességü begyakorlásában, a szigorú fegyelmezésben keresendő. Sikerét nagyban előmozdította szaktárgyaiban való fölényes jártassága is. Tanóráinak felosztása pontos volt, ha néha mégis kinyúlt az anyag tárgyalása, csak a tárgy nehézsége miatt csípett el szüneteinkből. Soha el nem engedte növendékeit, hogy valamit ne vigyenek magukkal s azt meg ne értsék. Hogy mennyire lelkén viselte tanítványai érdekeit, mutatják érettségi vizsgálatokat előkészítő összefoglalásai. A II. félévben már reggel 7 órakor ott voltak a VIII. osztály növendékei, a korai órákat használta fel az általános összefoglalásokra. Bizony sokszor még hideg teremben, meggémberedő ujjal jegyezgettük, de odadó figyelemmel hallgattuk oktató előását. A tanulók kíváncsiságát annyira ingerlő sokszor félelmetes „tanári noteszt* nem ismertük, mégis megelégedettséggel vettük igazságos osztályzatait. Ítélőképessége tanítványai biztos ismeréséből fakadt. Szerette a szerény, a tudásukat nem fitogtató növendékeket, nála a tudás ponyvára teregetése felesleges fáradozásnak bizonyult. Egyforma elbánásban volt részünk. Ha valakire megneheztelt, egy-egy odavetett, őseredetiségéből kicsorduló, sokszor bizony csípős, sőt erős, de mindig találó megjegyzéssel intézte el a támadt nézeteltérést. Ugyanígy ütötte helyrel'a ficsuroskodó,a nyegle, a törtető növendék]jellembeli ficamait is. Nem szívlelhette a bizalmoskodní, pajtáskodni akaró tanulót. Ha kedélyeskedett is velünk, soha nem éreztük magunkat feljogosítva arra, hogy a tisztesség^határát áthágjuk. Megközelíthetetlen becsületessége mindenkor tiszteletet parancsolt kertelés nélküli igazmondása miatt ridegnek látszott. A tanítás figyelmet lekötő munkája nem gátolta abban, hogy figyelmes férj, gondos családapa ne lehessen. Iskolai fáradságát, gyengéd felesége fe- lejttette el, fiát nagy körültekintéssel szerénységre, tisztelettudásra nevelte. Meleg szive teszi érthetővé azt a mély, igaz barátságot is, mely igazgatójához, a galamblelkü Szalay Gyulához ennek egész életén át fűzte.
