Református főgimnázium, Nagykőrös, 1934

6

Dr. Mentővich Ferenc.

(1859-1934)

Elment. Éppen olyan zajtalanul, mint ahogyan közöttünk járt. Mi, akik tanítványai, később barátai voltunk, szinte most is látjuk alakját, mikor már nem ballag az utcán, szinte most is halljuk hangját, mikor már nem magyaráz és nem beszélget többé. Nekünk nincs szükségünk életrajzára. Hiszen a nélkül sem felejtjük el sohasem. De azok számára, akik nem ismerték, adunk róla egy kis vázlatos képet, Hadd tudják meg ők is, ki volt dr. Mentovich Ferenc.

1859. április 3-án született Marosvásárhelyt. Fia volt id. Mentovich Ferencnek, a nagykőrösi nagy tanári kar egyik kiváló tagjának, aki akkor Marosvásárhelyen, mint az ottani református kollégium neves tanára, működött. A gimnáziumi tanulmányokat szülővárosában végezte el. 1878 szeptemberében a kolozsvári tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott be. Csakhamar megérezte azonban, hogy az ő tulajdonképpeni otthona az iskola és az ő igazi hivatása a nevelés. Ezért az először választott tudományágat az első tanév után a természettudományi és földrajzi szakcsoporttal cserélte föl. Mint tanárjelölt, nagy odaadással igyekezett elsajátítani az állat-, növény és ásványtani tudományokat. Ugy- annyira, hogy kiváló szaktudása miatt nemcsak hallgatótársai becsülik, hanem egyetemi professzorai is megkülönböztetett elismeréssel vannak iránta. Ennek eredménye az, hogy másodéves hallgató korában elnyeri a tanárképző intézet évi 300 forintos tanulmányi segélyét, a negyedik tanév befejezése után pedig az állam 1000 forintos ösztöndíját. Egy évet tölt külföldön. Bécsben, Münchenben, Heidelbergben és legtovább Pá- risban időzik szakismereteinek gyarapítása végett. Külföldről haza térve az 1885/6 tanévben tanársegéd a kolozsvári tudományegyetem növénytani tanszékén, dr. Kánitz Ágost professzor, Arany János egykori nagykőrösi tanítványa mellett. Mikor 1887-ben gimnáziumunkban a természettudományi tanszék megüresedik, az intézet fiatal tanárának, dr. Joó Imrének buzdítására ő is benyújtja pályázati kérvényét. így kerül Nagykőrösre. Abba a városba, amelyben még élénken élt apjának, az egykori tanárnak legtiszteltebb emléke, és amelyben ő megtalálta munkaterét és végleges otthonát. Itt volt a természetrajznak és a földrajznak tanára és a természetrajzi szertár őre nyugalomba vonulásáig, 1923 íg.