Református főgimnázium, Nagykőrös, 1934
4 Horváth Mihály, Szalay László, Bocsor István nagy tanításai orátori szépségben elevenedtek meg ajkán olyan korban, amikor a kiegyezés politikája már kezdte megosztani a magyar sziveket és elméket. Hogy az ifjúságot a szabadság és függetlenség eszméi jobban érdekelték, jobban megragadták, mint a bölcs kiegyezés, ki csodálkoznék felelte, mikor ez az ifjúságnak ötökös sajátja volt és marad. És volt még egy nimbusza Sánta Béla tanárnak. Valahogy az ifjúság leikébe belopta magát az a tudat, hogy ha az ifjúság és a tanárikar között valami válságos eset, talán fegyelem sértés merül fel, Sánta tanár úr bizonyosan a diák pártjára áll. Ez csak aféle jóleső sejtés volt, de bizonyos, hogy majálisok alkalmával leginkább nyilvános szónoklatban meleg szeretettel szólott az ifjúsághoz. S ne felejtsük, hogy az akkori nevelés még sokkal inkább a tekintély elvén nyugodott és a diák sokkal távolabb állott tanárától, mint mai napság. Sánta Béla poéta-lélek volt. Fiatalabb korában és most öregségében két verses kötete jelent meg. Sőt halála után felbontandó iratokat is hagyott iskolánkban, melyek — ma már tudjuk — Trianont kesergik azzal az elbúsult magyar lélekkel, mely ma már közös érzése minden magyar szívnek és akaratnak. Megírta az 1848—49 ik évi szabadságharc rövid történetét, ezenkívül sűrűn Írogatott a helyi és a napilapok hasábjain. Egyházi, iskolai, városi közéletünkben, a városi dalárdában, a Kertészeti Egyesületben, a Közgazdasági Bank alapításában tevékeny részt vett. Nagykőrösi Arany János Társaságunknak Nesztora, legöregebb tagja volt. Bár nem volt Arany közvetlen tanítványa, de boldogan zengi Társaságunk 1929. március 17-iki ülésén: „Én láttam Aranyt" című ódájában: Én láttam Aranyt, én láttam a felbőt, Mely halántékait borongva takarta. És láttam az erőt, a rejtve Teremtőt, Az isteni szikrát lángolni alatta. Csaknem egy évtizedig láttam őt, a tanárt Nap nap után, amint óráira járt, Amint a folyosón előtte-utánna, Elcsendesül a zaj, elhallgat a lárma, Mutogatják súgva : ott megy Arany ! ... Akkor ki se sejti, hogy ezzel dicsekedni Ma mindenikőnknek joga van. Hosszú, csaknem kilenc évtizedre terjedett élet után, közbecsülés- tői övezve ment el a minden élők utján.
