Református főgimnázium, Nagykőrös, 1934

16

tanításával a tógátusok sorából alkalmazott publicus praeceptorok foglalkoztak.

Intézetünk 1901-ben költözött a jelenlegi, az oktatás követelményeinek minden tekintetben megfelelő új épületébe, melynek szépségét nagyban emeli újabban az előtte kiképzett Hősök Tere, rajta az ország egyetlen karrarai márvány Hősök Emlékével, Zala György remek alkotásával. A gimnázium messzelátszó oromzata is magyaros sátormotivum, karcsún és merészen magasba szökkenő hajlékony vonalaival arra emlékeztet, hogy a szomszédos tetétleni halmon „ verte sátrát honunk szerzője, diadalmas Árpád!“ — mint Arany ihletetten megénekelte. Történelmet hirdet itt minden ! A régi épület is megvan : rendbehozva és némileg átalakítva a ref. tanítóképző céljaira szolgál. A kettő közt, az udvaron, a halódó öreg eperfa, amely hajdan Arany udvarán állott. . . Összeköti a kettőt ez a drága emlék is!

Kevés iskola dicsekedhetik oly fényes múlttal, mint a mienk : országos viszonylatban is számottevő férfiak működtek itt, mint tanárok, és nemzeti életünk számos kiválósága került ki tanítványaink hatalmas táborából.

Iskoláink rektorai és professzorai közül időrendben hadd emeljük ki a következőket:

Szilvásujfavi Imre, a Tiszántúl nevezetes reformátora, az első ismert alak rektoraink sorában ; úgy 1580 táján működhetett itt. Innen Debrecenbe került professzornak és harcos váradi papnak.

Beregszászi István az 1600 as évek közepén működött nálunk, majd hatalmas külföldi tanulmányútja végeztével, alighogy itthon elfoglalta a hanvai prédikátorságot, a pozsonyi vésztörvényszék elé idézték. Szikla- szilárdan állott hite és meggyőződése mellett, hiába volt minden fenyegetés és kecsegtetés: egyik térítvényt sem írta alá. Hitéért nyolc társával együtt fej- és jószágvesztésre ítéltetett. Gályarabsággal akarták hasznosítani maguk számára a kegyetlen kínzók a hitvalló pusztulását is, Velence felé „gyalogosan hajtatott“

..........borzasztó verésekkel kegyetlen

b

ánásmóddal kínoztatott". — Isten azonban máskép határozott: nagy nyelvtudása és kapcsolatai révén ő lett társainak is a megszabadílója.

Igazi halhatatlan nagy alak már Hányoki Losonczi István, a Hármas Kis Tükör szerzője. Hogy milyen kitűnő érzéke lehetett az oktatáshoz, bizonyság rá ez az első magyar nyelvű egyetemes tankönyv, amely egy századon át (1770-től) kedvelt és közmondásos segítsége volt a serdülő ifjúságnak. Még a mai nemzedék is bámulva hallhatta szüleitől a versbe szedett földrajzi összefoglalásokat, amelyeket soha sem lehetett kitörölni az emlékezetből. — Mai énekeskönyvünkbe is csaknem változtatás nélkül belekerült az a 6 szép dicsérete, amelynél az ügyes