Református főgimnázium, Nagykőrös, 1932
3 Dr. Ravasz László református püspök látogatása gimnáziumunkban. Ravasz László püspök azoknak a nagy reformátoroknak utóda, akik tudták, hogy elvész a nép, amely tudomány nélkül való, s akik a templomot éppen ezért csak iskolával együtt tudták elképzelni. Azoknak nyomdokaiba vezette születése és fejlődésének iránya egyaránt. Édes apja a bánffyhányadi polgári iskola igazgatója. Tehát már mint kis gyermek ott serdült az iskola udvarában. Egyetemi éveiben előtte, mint a nagy Böhm tanítványa előtt, szüntelenül az a cél lebegett, hogy valamikor a Ferenc József-tudományegyetemen adhassa elő a bölcsészetet. Németországi tartózkodása után a huszonhat éves ifjú már a kolozsvári theológián tanítja a gyakorlati theologiát az álmélkodva hallgató növendékeknek. Míg tanítja és kérdezi az ifjúságot, meggyőződik róla, hogy az ifjak milyen hittel keresik az evangélium vizének forrásait, csak legyen az iskola alkalmas és kész a vezetésre. S míg bejárja Erdélyt szinte minden gyülekezetben prédikálva, látja, hogy a lelkek milyen készséggel mennek ezekhez a forrásokhoz, csak legyenek oda terelgető pásztorok. Lélek kell a megújhodás után vágyó világnak! Ezt pedig nem tudja más adni, csak egyház és az iskola együtt. Egyház és iskola! Nincsen más két olyan édes testvér, mint ez a kettő! Csak az a boldog, aki lélekben és igazságban tudja imádni Istent. És csak az tudja így imádni Istent, akinek szemei az ismeretek birodalmába is bepillantást nyertek. Ezzel a meggyőződéssel foglalja el 1921-ben egyházkerületünk püspöki székét. Meggyőződésének természetes következménye az, hogy, miután bevégezte nehéz és áldott munkáját, egyházkerülete minden gyülekezetének meglátogatását, azonnal hozzáfogott a másik nehéz és áldott munkához, egyházkerülete iskoláinak meglátogatásához. Ennek során érkezett gyülekezetünkbe 1933. évi január hó 17.-én. Hat napi itt tartózkodásából a gimnáziám meglátogatására két napot fordított. Ez alatt az idő alatt fölkereste minden tanár óráját, Végighallgatta a növendékek feleleteit és a tanárok magyarázatát. A növendékeknek — segítő társaival együtt — három csoportban adhor- tációt tartott. Az áhítatoknak ezeken a csendes óráin alkalmat talált arra, hogy a tanulók fejlettségi fokához alkalmazkodva bizonyságot
