Református főgimnázium, Nagykőrös, 1932

13

És lehetne még igen sok példát felhozni arra, hogy mennyire hitt a magyar feltámadásban, amelyet Vörösmarty is meg jósolt, de már meg nem ért. Hányszor felhozzák példának a költői büszkeségre és nemzeti öntudatra a Walesi bárdok-at ! S amikor az 1861. évi pátens után mindenki kétségbeesett, mindenki az elkerülhetetlen katasztrófa bekövetkezésétől félt, ő törhetetlen hittel ezt írja :

„Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad ég !

És annyi vér, — a szabadság kovásza —

Posvány maradjon, hol elönteték.

Támadni kell mindig nagyobb körökben,

Életnek ott, hol mártír-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben:

Légy hű s bízzál jövődben nemzetem !“

Tudatában volt annak is, hogy egy nehéz, gyászos kor költőjének elsősorban magyarnak kell lennie, aki nem törekedhetik világhír után, ha nemzetét igazán akarja szolgálni.

Lírája ha általánosságban nézzük, komor. Szereti a sötét, borús tárgyakat. Érthető is. Az ő lelki élete egészen elütő volt koráétól. Örökösen lelki harcok, kétségek között élt, amellett egyik csapás a másik után sújtotta, anyagi gondok is gyötörték. Ilyen lelkiállapotban és körülmények között nem is lehet könnyű, szivárványos, napsugaras verseket írni. Az ő számára a költészet egy nagy fölszabadítás, menekvés volt, mint minden nagy író számára. Alkalom arra, hogy a fájdalmait, bánatait egy-egy versbe öntve, meg tudjon szabadulni tőlük.

Csodálatos lélek. A maga sorsát illetőleg a legnagyobb kétségek között vergődik, míg a nemzet jövőjében lángoló hittel bízik. Mintha két lelke volna, vagy a lelke két külön részből állana. Lírája a nemzeti hitnek ébren tartása szempontjából éppen olyan fontos, mint az epikája. De ha a saját élete felé fordul, ha a maga vívódásait, törekvéseit tárja elénk, akkor is a maga korán túlemelkedő remekeket alkot, Ha az objektív verseit olvassuk, a saját lelki életünk tárul fel előttünk- Láthatjuk a Mának nagy kérdéseit, az ember örök lelki életét. Ezek teszik az ő költészetét halhatatlanná. Aranyt nem fogja megemészteni a múlandóság rozsdája. Örök értékünk marad.