Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931

kebelére öleli s mig kegyelettel emlékezik reájuk, nagy áldozatukat bele állítja az iskola mindennapi életébe, beleállitja, mint példaadást.

Mert miről beszél az az emléktábla hozzánk? Beszél: a kegyeletről, mely- lyel ez a nemzedék, a Diákszövetség, maguk is a háború rokkantjai vagy vérző szivű édesapák, hősi haloltaink iránt viseltetnek s őket megdicsőitik. És miről beszél hozzátok, intézetünk érdemes tanárai és kedves tanulói ? Beszél: a kötelesség nagy parancsáról, hogy vállalt feladatotokat mindenkor emberül betöltsétek; beszél : az önfeláldozás dicsőségéről, hogy az igaz ügyért, Istenünkért, hazánkért és nemzetünkért még életünket se tartsuk drágának; beszél: a magyar jövendőről, a szomorú magyar sorsról, mely Mohácsnál, Világosnál, Trianonban leáldozott, de főnix-madárként poraiból is uj életre támadott, mert — és ezt az örök igazságot hirdeti különösen az emléktábla — soha se féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik!

Mi hisszük és bízunk, hogy a magyar ifjúság lelkét senki és semmi meg nem ölheti. Ha ez megtörténhetnék, ha a csüggedés, az árulás, a hazafiatlan- ság démona oda férkőznék az ifjúság szivéhez, akkor gyászfátyolt kellene függesztenünk arra az emléktáblára, mert az az utolsó halált jelentené, melyből nincsen többé feltámadás.

De el e sötét képpel! Én látom a testben lélekben ép, dolgozó, munkálkodó magyar ifjúságot, amint kifeszített mellel, sas tekintettel a régi határokra száll; jobb jövő derül reánk, szeretjük egymást mint testvérek ; a szétszórt csontok megelevenednek, lélek száll beléjük, Magyarország ismét nagy leend s a megváltott nemzet fiai összeölelkezve ujjongva zengik a Halleluját a szabaditó és megváltó Istennek. Ámen. „

* *

* *

A templom áhitatos csendje és léleképitö munkájából a gimnázium előcsarnokának a falába beillesztett fekete márványtáblához vezette a hősök iránti kegyelet az ünnepély résztvevőit. A tábla szürkés-fekete svéd gránitból készült 1000 (ezer) pengő költségen, amit a Diákszövetség egyhangú lelkesedéssel ajánlott fel. A nevek bevésésének a költségeit, — részben — a hősi halált haltak hozzátartozói és barátai fedezték.

Amint a gimnáziumi vegyeskar ajkán Márton Barna ref. kántor, gimn. énektanár vezetése mellett Bolla: Hősök ünnepén cimü éneke elhangzott, a Diákszövetség nagyrabecsült ősz elnöke: id. Jalsoviczky Sándor ny. államtitkár az alábbi beszéddel nyitotta meg az ünnepély sorát és leplezte le az emlékművet.