Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931
REV 98 Tgj- ,T -Hősi halottaink emléktáblájának leleplezése. A nagykőrösi ref. Arany János gimnázium volt növendékeiből alakult Diákszövetségnek évek óta lelke mélyén táplált vágya valósult meg 1931. október 31-én, A hála, elismerés és kegyelet adóját rótta le azok iránt, akik legdrágább kincsüknek: életüknek feláldozásával mutatták meg hitükhöz és hazájukhoz való törhetetlen ragaszkodásukat. Az, ami mindnyájunk lelkében hős fiaink iránt érzett adósságtételként élt, — az intézet előcsarnokában levő fekete márványtábla felállításával külsőleg is megvalósult — jelezvén, hogy az utódok is érzik kötelességüket azokkal szemben, akik vérük hullásával is hívek maradtak iskolájuk szelleméhez. Kilencvenegy aranyos név ragyog le a fekete márványköről, jelezvén azt, hogy 91 felnőtt férfi és a padsorokból katonának beállt diák áldozta fel életét a haza oltárán. A régi és a csonka ország minden részéből jöttek az ősz és fiatal volt nagykőrösi diákok, hogy a leleplezési ünnepélyen meggyujtsák a kegyelet fáklyáját. Öröm és bánat vegyült ebbe a találkozásba. Öröm, mert az élők viszontláthatták az Alma Matert és egymást; bánat, mert a kőbe vésett név s az üresen maradt pad annyi elköltözött osztály-és bajtárs szellemét idézte fel. A leleplezési ünnepélyt a Diákszövetség díszközgyűlése előzte meg, amelyet id. Jalsoviczky Sándor nyug. államtitkár, a kecskeméti ref. egyházmegye gondnoka, iskolánk egykori növendéke, nyitott meg. Az elnöki üdvözlés után a 60, 55, 51, 50, 40, 35, 30, 20, 15, 10 évvel ezelőtt érettségizettek testületileg a ref. templomba vonultak, ahol Patonay Dezső helybeli ref. lelkész egyházkerületi tanácsbiró a következő alkalmi, ünnepi beszédben méltatta a reformáció és a leleplezési ünnepély jelentőségét. Alapige: Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, de a lelket meg nem ölhetik. Máté 10. 28. „A reformáció emlékünnepét üljük. Lelkünk mély hálával száll a gondviselő Isten trónja elé. Az üdvösség történetében a reformáció éppen úgy, mint maga a keresztyénség, uj teremtmény, uj ég és uj föld, mely után a beteg emberiség évszázadok óta epedt. 15 száz esztendő változatos története mutatja, hogy isteni gondviselés, isteni megtartás volt a hitjavítás, életszükség volt a reformáció. Ha mélyebben
