Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931
25 Október 6-án, nemzeti vértanúink emlékére a tanitóképezdéve! közösen tartottunk hazafias iskolai ünnepélyt. Ünnepélyünket istentisztelettel kezdettük meg, melyen Dr. Juhász Vince tanitóképezdei tanár mondott szép alkalmi imát, utána pedig a tornacsarnokban változatos műsor keretében Bánóczy Endre gimn. tanár szólott a nap jelentőségéről. Október 30-án az egyes osztályfőnökök a takarékosság egyéni és nemzeti jelentőségét ismertették az ifjúsággal. Október 31-én a reformáció nagy napjának emlékét ünnepeltük, amely alkalommal a ref. templomban tartott istentiszteleten Patonay Dezső lelkész idézte fel nemcsak a 414 évvel ezelőtti események emlékét, hanem fáklyát gyújtott azoknak a hősöknek is, kik mint gimnáziumunk egykori tanára és tanítványai életüket áldozták fel az 1914 —18-ban lefolyt vérzivatarban. Az ö nevüket megöiökítő emléktábla leleplezéséről Értesítőnk első lapjain számolunk be. December 6-án a Kormányzó Ur Öfőméltóságának nevcnapját templomi istentisztelettel ünnepeltük meg. * * * December I9-én a tiszteletnek és nagyrabecsülésnek a zászlaját hajtottuk meg gimnáziumunk vezetője Dr. Kovács Lajos igazgató előtt abból az alkalomból, hogy dec. 20-án töltötte be igazgatói működésének 20 évét. Gimnáziumunk dísztermében gyülekezett össze a fenntartó testület és igazgatótanács elnöksége, a tanárikar és az egész ifjúság. A jubiláló s mindnyájunk által tisztelt és szeretett igazgató a Márton Barna gimn. énektanár által vezetett énekkar hangjai mellett vonult be a terembe, ahol a tanári kar nevében Da- nóczy Antal kartársunk gondolatokban, reflexiókban mély s lelkünket mélyen megható beszédben emlékezett meg Dr. Kovács Lajos érdemeiről s átadta a tanárikar ajándékát egy 18 ezüst levélből álló koszorút, mindenik levélbe bevésve egy-egy név, még pedig Patonay Dezső ref. lelkészé, mint az egyháztanács elnökéé, Gödé Lajos ref. lelkészé mint a gimn. igazg. tanács elnökéé és 16 működő kartársáé. A beszéd szövege a következő: Méltóságos Igazgató Ur! Kedves Barátom ! Ez az az alkalom, melyet mintegy varázsütésre ünnepiessé avat a kartársi és tanitványi szemekből kisugárzó meleg érzés, mint a tanári kar doyenjének, nékem juttatja a megtisztelő szerencsét, hogy tolmácsa legyek azoknak az érzelmeknek, melyeket igazgatóvá történt választásod huszadik évfordulója a tanárikar tagjainak leikéből kivált. Nem magasztaló dithyrambust akartunk zengeni fényes ünnepély keretében, mert jól tudjuk, hogy hazánk szomorú sorsához nem dithyrambus, hanem kesergő jerémiáda illik... A hódolat adóját óhajtjuk leróni csupán, az előtt a pálma előtt, mely homlokodon „sub pondere crevit“ .. . Mert valóban nehéz megpróbáltatások és heroikus küzdelmek terhe alatt nőtt az az érdemek
