Református főgimnázium, Nagykőrös, 1931
9 Hadd lássuk — hulljon le a lepel — hadd olvassuk márványba vésett dicső neveteket; ezek az aranybetükkel rótt, felniagasztosult nevek sugározzák be dicsfényként ez Aulát. .. „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért,,... Én: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban: Hiszek Magyarország feltámadásában“ / * * 1 * * A beszéd utolsó hangjait reménységgel, bizalommal telt lélekkel adták vissza az énekkar tagjainak ajkáról felhangzó dallamok Mintha az elhunyt hősök ajkán elnémult harci dal fogadalommá változva harsogná a sötét magyar éjszakába: „Hiszek Magyarország feltámadásában.“ Az ünnepi beszédet gimnáziumunk egykori növendéke, F. Szabó Géza ny. főispán, orsz. gyűlési képviselő tartotta. A méltatás helyett hadd szóljon helyettünk beszéde. Hölgyeim és Uraim ! Gyászolva Ünneplő Közönség1 „A Mindenható dicsőségére emelt hajlékból jöttünk ide Istennek hivatott szolgája egy szerény, feketetáblás könyvecskét vitt fel a szószékre s a lelke szárnyaló erejével ebből kincseket bányászott ki, kincseket tárt elénk. Mert ez a szerény könyv az örökéletü igazságok kincsesháza, a szikrázva lobogó igék gyűjteménye. Én a magyar közélet szürke napszámosa vagyok. A magyar közélet gondfelhővel árnyékolt, a segélykiáltás éles köveivel kirakott útjait járom s ezek a kegyetlenül éles kövek nem a lábamat, a szivemet sebzik néha véresre, ha a rettenetes viszonyok miatt nem állhatok segítségért káltó híveim szolgálatára. De legyen átmenetileg bármily sivár a táj, néha-néha gyöngyszem csillan meg a szöges kavicsok között a jövő homályába fúródó tekintet előtt. Egy ilyen kincset érő gyöngyszemet hoztam én ide, hogy akkor, amikor eleget tesznek annak a kedves és megtisztelő gondolatnak, hogy, mint ennek az öreg iskolának hűséges fia, méltassam a nap ünnepi jelentőségét, megcsillogtassam szeretve szeretett földieim előtt. Egy szerény, törpe kis sárga emberke járt itt közöttünk évek hosszú során. Messziről jött, a Felkelő Nap országából, tanulmányozta nemcsak kultúránkat, nemcsak állami berendezettségünket, nemcsak lelki világunkat, hanem ősi történelmünket is. Ez a tudós kis japán mondotta a napokban, mikor érzékeny búcsúra nyílt meg ajaka: „Pár hónapra jöttem ide, s kilenc évig maradtam a rokon magyarok között. Hírül viszem, hogy Felkelő Nap fiainak legőszintébb barátai a rokon
