Református főgimnázium, Nagykőrös, 1927
10 A nagykőrösi iskolának nincs oka szégyenkezni közszelleme és erkölcsi jelleme miatt. Nincs oka szégyelni, hogy miként a város lelkiségét az evangélium szelleme szabta meg s a puritán kálvinizmus irányította, úgy az iskolára is rányomta a maga református jellegét. Ez a szellem soha nem volt gátja a fejlődésnek, a haladásnak, sőt többször irányitó, fejlesztő volt a hazai középiskolai oktatás terén. Ez a szellem, mig a magáét hiven őrzi, soha nem volt türelmetlen a más felekezetüekkel szemben. E nagyhatású beszéd után a közönség elénekelte a 100-ik dicséretet, „Mennyben lakó én Istenem“ s ennek elhangzása után dr. Kovács Lajos gimn. igazgató tartott ünnepi beszédet. A zászló eredeti rendeltetése, mondotta, az irányjelzés volt, azért vitték azt mindig legelői. Az irányjelzés lesz ennek a zászlónak is a feladata, irányjelzés nem a világtájak felé, hanem a lelki és erkölcsi élet mezején. De irányjelző lesz e zászló Nagymagyarország felé is, ahová szivünk, lelkünk sirva vágyakozik. Nagykőrös város piros-zöld színe és ugyanezen városnak és gimnáziumunknak is kőrisfa címere fennen hirdeti, hogy a nagykőrösi ref. Arany János gimnázium simboluma ez s akik e zászló alatt tömörülnek, méltóknak kell lenniök megalkuvást nem ismerő kötelesség tudásukkal az intézet régi nagy híréhez. A zászló fehér szalagja a lelki tisztaság és nemes erkölcsök gyönyörűséges mezején liliomszegélyezte utón vezet át sóvárgásunk határaihoz. Vigyázzatok, kedves ifjak, hogy e liliomokat le ne tapossátok, mert az útról letévedve, nehezen fogtok célhoz jutni. A zászlóanya szalagjáról arany betűkkel ragyog le reátok a legszebb programm és a legbiztosabb iránymutató: imádd az Istent és szeresd a hazát! Isten nélkül nincs boldogulás, az Istent szeretőknek pedig minden javukra szolgál. A haza javáért pedig semmi áldozat sem nagy, sem egyesek áldozatos halála, sem egy nemzet mélységes fájdalma és szenvedése. Azután atyai intelmek között átadta a zászlót az ifjúság képviselőjének, Wizer Armand VIII. oszt. tanulónak, aki azt a következő szavak kíséretében vette át: Nekünk hit e zászló. Hit egy jobb jövőben, hit munkánk gyümölcsében, hit az Isten kegyelmében. Nekünk remény fez a zászló. Emberi sors örökké remélni és örökké szenvedni. De mi tudjuk, hogy erős munkával eljön az az idő, amikor a remény gyümölcse nem a szenvedés, hanem az álmok álma az igazi Nagymagyarország lesz. Végül szeretet ez a zászló nekünk. Szeretete a munkának, amely fáradságos ugyan, de célja nemes, útja rögös, de vége verőfényes. Szeretete egyházunknak, államunknak, egy igaz Istenünknek, aki visszaadja szép hazánkat. Ezután Karvaly Tibor: Isten velünk c. dalát előadta a gimn. ifj. énekkar, majd Mátis István VII. oszt. tanuló szavalta el Wizer Armand VIII. oszt. tanulónak ez alkalomra irt pályanyertes ódáját, végül Somogyi Magda VII. oszt. tanuló játszotta el művészi készséggel Liszt Ferenc VI. rapszódiáját. Ezzel az ünnepély a Himnusz eléneklésével véget ért.
