Református főgimnázium, Nagykőrös, 1916
5 mint ő mondotta a legszebben : „Nép, mely dicsőt, magasztost igy magasztal, Van abban élni hit, jog és erő.“ Ezek a gondolatok adják meg a mai százados évforduló nemzeti jelentőségét. És az országos ünnep ez eszmei keretébe megkapó elevenséggel illeszkedik be a mi helyi ünneplésünk benső tartalma, történelmi emlékeket megújító lelke ! Ezelőtt félszázaddal is viharverte a magyart. A legnagyobb csapás szakadt reá, ami nemzetet érhet: elvesztette alkotmányát, szabadságát, nem lelte többé honát e hazában. S az elnyomatás sötét éveiben ez az egyház s ez az iskola, mely most itt a társadalommal karöltve ünnepel, adott otthont a költőnek. Szülőföldjéről ide hívta s tehetségének, egyéniségének megfelelő munkateret kínált neki, hol a hozzá hasonló fényes szellemek társaságában, az ország szivéhez közel, a tudomány miveléséből s az ifjúság lelkesedéséből merítve uj erőt, újra szárnyra kap a költő ihlettel megtelt szelleme, erejének fenséges lendületével a magasba száll. S míg végigrepül a múlt tündöklő emlékei fölött, hogy a belőlük kiáradó fénnyel vigasztalja, biztassa sötét éjszakában sóhajtozó nemzetét, dicsőségének szétragyogó világából egy fénysugárt e városra is vetít. Óh a költők fejedelmi hálával fizetnek ! Az a kilenc év, mely e falak közt nyújtott otthont Aranynak, Nagykőröst „Kis magyar Athéné“-vé avatta: irodalmunk azon remekei, melyek itt születtek a költő lelkében, az irodalomtörténet fénylő zománcával vonták be városunkat, s hulljanak bár enyészet tengerébe az egymást temető évek, századokon át öregbül, női s virulni fog Nagykőrös örök dicsősége, Arany János nagykőrösi főgimnáziuma ! . . . . Ezt a dicső emléket, ezt a büszke hagyományt őrizd meg és ápold lelkedben, ősi iskola és nemes tanuló ifjúság! Légy méltó hordozója a magyar népiélek és költészet fenkölt eszményeinek, miket az ő ajka hirdetett ; légy lelkes, hű és tántoríthatatlan harcosa azoknak a fényes, faji jellemvonásoknak, amik a nemzet élethalálharcában épen most lépnek át az ő lantjáról a történelembe, a győzelmes öröklétűségbe ! - Ezekkel a gondolatokkal teszem le az egyház és iskola soha nem múló kegyeletének koszorúját a szoborra. Megdicsőiilt szellem, népem halhatatlanja! ki győztél eszmények harcán, enyészet uralmán, szobrod álljon az idők végéig, emléked legyen néped szivében örök!“ Nagykőrös város koszorúját, kegyeletes megemlékezésének szívből fakadó szavakban adva kifejezést, Szalay György h. polgármester helyezte le, az Arany János szoborbizottság nevében, melynek
