Református főgimnázium, Nagykőrös, 1913
7 Első neje s két kis gyermeke elhalálozása után másodszor nősült. Dr. Feichtinger Sándor esztergomi herczegprimási orvos nagy műveltségű leányát, Margitot, vette nőül. E házassági frigy csak erősbitette, — ha még lehetett, — azt a szeretetteljes jó viszonyt, mely addig is igaz, őszinte érzéssel fűzte meghitt barátjához dr. Dezső Gyulához, kinek ekkor vőtársa lett, amennyiben dr. Dezső Gyula neje szintén dr. Feichtinger Sándor leánya. Ezelőtt tizenkét évvel a népes református egvház megtisztelő bizalmával fordult Faragó Ambrus felé, főgondnokává választotta. A nem keresett megtiszteltetés elől nem tért ki s a főgondnoki állást elfogadta. Érzett magában elég képességet, munkakedvet, nemes becsvágyat arra, hogy egyházának hasznos szolgálatokat tehessen. S tett is. Erre az időre esik a főgimnázium uj palotájának felépítése. Faragó Ambrus kényelmét feláldozva, időt, fáradtságot, anyagi áldozatot nem sajnálva, tiszteletet parancsoló egész odaadással szentelte magát az építkezés ügyének. Elnöktársa, Filó Lajos lelkész, — részint az egyház és iskolák szellemi ügyeiben elfoglaltatása, részint hanyatló ereje miatt teljesen átengedte a tért Éaragó Ambrus gyakorlati érzékének, fáradhatatlan tevékenységének. S mi, akiknek az építtető bizottság gyűléseiben, az építkezés egész folyamán nap-nap után alkalmunk volt Faragó Ambrus főgondnokunk lelkesedéssel határos páratlan buzgóságáról meggyőződnünk, tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy az építkezés korszakos nagy művéből, annak ezer meg ezer ügyes- bajos dolgából legelső sorban, legnagyobb "mértékben ő vette ki a maga részét. Nem kerülte ki figyelmét az építkezés legapróbb részlete, a vállalkozókkal egyezkedés, az érkezett építési anyagok ellenőrzése, gondos megvizsgálása, az összes munkálatok megszűnés nélküli éber felülbirálata. Mindezt szives örömmel, nemes kötelességtudással, kényelme feláldozásával végezte s találóan mondta ravatala felett az egyház ihletett szavú lelkipásztora, hogy „közéleti működésére . . . egyházunk vaskezu főgondnoka a főgimnázium felépítésével tette fel a koronát.“ S bár neve, emlékezete e nagy munka által kitörülhetetlenül be van vésve egyházunk, városunk s tanintézetünk történetébe: a jók elismerése mellett mindazonáltal az őt meg nem értő lelkek akadékoskodásából is jutott neki osztályrész. Ez vette el kedvét az annyi becsvággyal, igazi rátermettséggel betöltött főgondnoki díszes méltóság tovább viselésétől. Le is mon-