Református főgimnázium, Nagykőrös, 1912
6 okait, miközben alaposan megtépázzák tekintélyét s azt a meggyőződést érlelik meg a tanulóban, hogy tulajdonképen nem is benne, hanem a tanárban van a hiba. Több olyan esetet tudnék tanárkodásom idejéből felhozni, hogy ugyanaz az apa, aki, mikor jelesen tanuló s kifogástalan viseletű fia járt az iskolába, a tanár tekintélyének és elfogulatlan igazságosságának másokkal szemben is védelmezője volt s mikor tanulni nem akaró s helytelen magaviseleté miatt nagyon sokszor megróni való másik gyermeke látogatta ugyanazt az intézetet, az az apa nem a fiában, hanem az előbb dicsért tanárokban látta a hibát. Pedig tekintély nélkül nevelni nem lehet s az a szülő cselekszik helyesen, aki gyermekével szemben mindig a tanárnak fogja pártját s ha meg van arról győződve, hogy az talán gyermekével szemben bármely okból helytelenül járt el, ezt nem a gyermeke előtt intézi el, hanem a tanárral vagy az igazgatóval, felvilágosítván őket tévedésükről, melybe bizony ők is bele eshetnek s a kölcsönös megbeszélés után a tanár tekintélyének csökkentése nékül is találhatnak utat és módot a gyermeknek elégtételt szolgáltatni, ha arra csakugyan reá szolgált. Sok szülő abban is helytelenül jár el, hogy gyermekének olyan és annyi szórakozást enged, aminő és amennyi sem koránál, sem az iskolai fegyelemnél fogva nem volna megengedhető. Nem veszem tagadásba, hogy egy 17 19 éves ifjú nem elégedhetik meg csupán a labdázás nyújtotta szórakozással, azt is elismerem, hogy helyes dolog őt kifogástalan társasösszejövetelekbe bocsátani, hogy a társadalmi érintkezés kellő formáit elsajátítsa, azt sem tartom helytelennek, hogy az említett korú fiatalokat, amig még az iskola és a szülői ház közvetlen felügyelete alatt vannak, egy-egy kifogástalan házi vagy nyilvános mulatságba is elbocsássuk, de itt igen óvatosaknak kell lennünk s az illető ifjú egyéniségét jól kell ismernünk, hogy a kellő mértéket megtarthassuk, mert különben sokkal többet ártunk, mint használunk. És az a tapasztalatom, hogy ebben is az iskolának kell a szülői engedékenységet mérsékelni, hogy a tanulót nagyobb erkölcsi bajoktól megóvja. Azok, akik az iskolának e tekintetben korlátozó intézkedését kifogásolni szokták, azt hozzák fel érvül, hogy az ifjúnak csak javára válik, ha kifogástalan művelt társaságban tanul meg tisztességesen mulatni. Ez, mint föntebb említettem, bizonyos mértékig igaz és szükséges, de az már nehezen érthető, hogy a tisztességes mulatás elsajátítása olyan hosszú gyakorlatot igényeljen, hogy annak az ifjúnak minden' házi és kifogástalan nyilvános mulatságon részt kelljen vennie.