Református főgimnázium, Nagykőrös, 1911

Tartalom

r3p

rB*

*'vy i *

x-ryr*

Zalaegerszegi SZALAY GYULA

1851 -1911.

A megdöbbenés szivet szorító érzése fogta el mindnyájunk keblét, mikor 1911. dec. 10. reggelén azzal a szomorú hírrel leptek meg bennünket, hogy Szalay Gyula igazgatónk, ki még a megelőző napon szelíd, bágyadt tekintetével közöttünk járt, halk, érc- telen hangján atyai tanácsait osztogatta, a halállal vivődik s alig intettek búcsút a téli nap bágyadt sugarai, szerető szive már teljesen megszűnt dobogni.

Mint a hős katona a csatatéren, úgy hanyatlott ő is alá hivatása katedrájáról a nyirkos sir ölébe.

Ő, a kinek családja nem volt, a zokogó^ gyermekek sokaságát hagyta hátra, mert benne intézetünk ifjúsága édes atyját veszítette el Otthona az iskola volt; egész gondolatvilágát az töltötte be ; nem keresett másutt érvényesülést, csak itt. Fő jellemvonása a szeretet volt. Szeretetével uralkodott mindnyájunkon, szeretetével kormányzott bennünket.

Benne igaz ember, hivatásának élő tanár és szerető, kedves kartárs szállott sírba. De bár testi szemeink elől eltűnt, lelkünk előtt folyton ott lebeg emléke s szelleme, hatása közöttünk marad, hogy velünk működjék tovább az iskola nemes céljának megvalósításán. Mert a hogy a nagy természetben az anyagnak egy paránya sem veszhet el, úgy a szellemi világ parányai is örök életűek.

Az ihletett mester ajkáról elhangzott intelmek s buzdító szavak, gáncs nélkül való élete bizonyára sok lélek talaján fakasztottak szép virágokat s hoztak és ezek által hozni fognak ezután is értékes gyümölcsöket. ’