Református főgimnázium, Nagykőrös, 1911
Tartalom
5 1883. jul. 24-én „a filológiai és humán tárgyak tanítására“ — rendes tanárul alkalmazza s ezzel kijelöli számára a helyet, melyen mindhalálig csiiggedetlen lélekkel, lankadatlan hévvel megáll, mint a hit, hazaszeretet és gyermeknevelés apostoli lelkű bajnoka. 31 évre terjedő tanári pályája külső eseményekben, zajjal, feltűnéssel járó változatokban szegény, de benső értékét és eredményét tekintve annál gazdagabb. Szíve-lelke minden érzésével, minden gondolatával az iskoláé. Azon, mind ritkábbá váló tanártipus jellegzetes képviselője, kiről azt szoktuk mondani, hogy: „az iskolában lakik.“ Valóban, ő ott lakott az iskolában! De nemcsak mint testi tartózkodási helyén, hanem mint lelki világa, szellemi lénye igazi központján. Az ó gimnázium folyosóján ott kongott apró, siető lépte, most az ifjúsági könyvtár, majd a segélyegylet ügyeiben fáradozva, majd az igazgatás ügyeiben segédkezve; a díszes uj épületben is szüntelen tevékenykedik. Hogy mily lelkiismeretesen fogta fel tanári hivatását, élénken bizonyítja az az eljárás, hogy a gyengébb tanulókat vagy az iskolában marasztotta, vagy lakására rendelte s addig foglalkozott velük, mig csak meg nem tanulták a feladatot. Szorosan vett tanári s nevelői munkássága mellett talál időt és alkalmat ismereteinek bővítésére, látókörének, gyakorlati tapasztalatainak gazdagítására is. 1889. nyarán résztvesz a kiránduló magyar csoporttal a párizsi világkiállításon. Turinon át, hol a nagy száműzöttet, Kossuth Lajost is meglátogatták, az emberi haladás és művelődés hirkoszoruzta földjét, Franciaországot keresi fel s mélyíti tudását a gall szellem közvetlen tanulmányozásával. A kirándulás nem pusztán lelki üdülés, szórakoztató út az ő számára, haj nem a nyelv- és ismeret-gyarapítás újabb forrása. 1887. óta ugyanis nem volt iskolánkban a francia nyelvnek tanára. Fáradságot nem ismerő lelke már itthon reáveti magát e zengzetes világnyelv elsa- játására s a párizsi úttal betetőzi, élővé teszi magánúton szerzett nyelvismeretét. Már a következő évben, 1890-ben megkezdi a francia nyelv tanítását s azt mindhalálig csüggedetlen kitartással folytatja, még pedig a jelleméből fakadó oly önzetlenséggel, hogy a tanításért szedett csekély dijat minden évben az általa fölvetett s ritka erélylyel szorgalmazott „ifjúsági Segitő-EgyesüleH-nek adományozza. 1893. júliusában meg a dr. Pasteiner Gyula egyetemi tanár vezetésével Görögország tanulmányozására induló középiskolái tanártársasággal — mintegy 30-ad magával — keresi föl Hellász örökifjú földjét. Korfu, Patrasz, Athén, Elisz, a hellének hazájának megannyi beszédes vidéke nyújt újabb tápot a görög világ megismerését szomjazó lelkének. Konstantinápolyon át tér vissza, hol egy
