Református főgimnázium, Nagykőrös, 1907

6

ben oly férfiakra vonatkoznak, akik az irodalom egyik vagy másik terén országos nevet vívtak ki maguknak s Arany mellett, illetve Aranynyal együtt iskolánknak örök büszkeségei s dicsekvésének tárgyai.

Ezen önéletrajzok olvasásánál azonban nem szabad szem elől téveszteni a kort és azon szomorú időket, a melyekben azok Íródtak. Nemcsak a nemzet Golgotájának, az aradi véres napnak emléke volt még nagyon is közel: de az aradi, olmützi, józsefstadti, kufsteini börtönök is telve voltak magyar hazafiakkal, s a legjobbak is, akik a bitófát vagy a börtönt elkerülték, vagy a külföldön ették a hontalanság kenyerét, vagy itthon álnév alatt rejtőzködve titkolták nemcsak érzelmeiket, hanem még kilétüket is. Láthatjuk, hogy a Tanhatóság is, nem elégszik meg a tanároktól, mint általában minden hivatalviselőtől megkövetelt hűség esküvel, ezen felül még az egyháztanács sőt a püspök jótállását is követelte a tanárok politikailag feddhetlen viselkedéséért. Sőt annyira ment kicsinyeskedésében, hogy a tanároknak még az egész szakáll viselést is eltiltotta. Ily körülmények közt természetes, hogy a tanároknak is titkolni kellett hazafias érzelmeiket, s lehetőleg mentegetni a szabadságharczban való szereplésüket.

A protestáns iskolák felügyelőjéül kinevezett Mikulás János, aki 1853 junius 7-ikén személyesen is lejött Nagykőrösre, s itt érintkezett a tanárokkal és fenntartótestülettel. hosszabb, 39 Írott lapra terjedő német nyelvű jelentés kíséretében terjesztette fel az összes iratokat. Jelentésében összefoglalja az iskola anyagi viszonyaira, valamint a tanárokra vonatkozó adatokat, s véleményét a következőkben mondja el a tanárokra vonatkozólag:

„A tantestület tudományos képzettségére vonatkozólag örömmel jelenthetem, hogy közöttük kitűnő és általánosan elösmert szakemberek vannak és hogy a tanárikarnak már külső megjelenése is kedvező benyomást tesz, még az ösmeretlen emberre is. Mint a legderekabb tanítókat — akik magoknak már hírnevet is szereztek — nevezhetem meg Ács, Arany, Mentovich, Weisz és Warga pro- fessorokat, s különösen Kiss Lajost; tudományos képzettség dolgában Jánosi Ferencz a megnevezettek közül egyiknél sem áll hátrább; a fogalmazásban való ügyességben Szász Károly talán mindegyiket felül múlja. Fitos is alaposan képzett tanító, az ifjúság barátja, s szeretetre méltó egyéniség, de már öreg és beteges; Csikai Imre helyén van mint vallás tanár; előadása a tiszta erkölcsös meggyőződés jellegét viseli magán, dogmatikus pedánság és túlzó felekezelieskedés nélkül. Losonczi szorgalmas és lelkiisme