Református főgimnázium, Nagykőrös, 1907

I.

yVrany János és tanártársai önéletrajzai.

Közli: BENKÓ IMRE.

Inter anna silent musae. — Mikor az 1848-ik év végén a hazának minden védőkarra szüksége volt: iskolánk növendékei közül is a fejlettebbek fiatal tanárukkal Galgóczy Károlyival együtt fegyvert ragadtak, s a harcztérre siettek, a honnmaradt kisebb tanulókat azonban a két öregebb professor: Szigeti Warga János és Fitos Pál tovább oktatgatta. — A nemzeti küzdelem gyászos vége után az 1849-ik év végén 140 növendékkel nyílt meg újból iskolánk, s a tanév első felének befejeztével 1850 ápril 7-ikén a két régi tanárhoz két újat is választott az egyháztanács Mentovich Ferencz és Jánosi Ferencz személyében. Ekkor adta azonban ki az absolut kormány az „Organisations Entwurf“ot, s elrendelte, hogy minden középiskolának ennek követelményei szerint kell szervezkednie, különben elveszti nyilvánossági jogát. Súlyos anyagi áldozatot kívánt e szervezés a fenntartó testületektől, mert a 8 osztályú főgymnasium ellátására 12 rendes tanár alkalmazását követelte, s e mellett az ország közvéleménye is ellenséges álláspontot foglalt el a tanügyi kormány követelésével szemben. Egyházunk . és iskolánk ügyeinek élén azonban ekkor olyan férfiak állottak, akik belátták, hogy városunk két felől két nagy város, Kecskemét és Czegléd közé ékelve úgyszólván minden vidék nélkül fejlődésében csakis önmagára van utalva, s csak úgy haladhat előre, ha több százados iskolája továbbra is tudományos góczpont marad. Az ő ösztönzésükre már 1850 decz. 1-sején kimondta egyháztanácsunk, hogy „iskoláját lejebb nem szállítja, hanem minden lehető áldozatra kész“; s minthogy a szükséges anyagi alapot is megadta a közbirtokosságnak az iskola czéljaira még 1831-ben tett nagyszerű alapítványa, elhatározta, hogy iskoláját már az 1851/2-ik