Református főgimnázium, Nagykőrös, 1905

8

Pedig a rajz a szellemi munkát éppen olyan mértékben igénybe veszi, mint bármelyik tárgy. Nem kis dolog az, midőn a tanuló a rajzlapra egy három méretű tárgyat lerajzol, hűen visszaadva annak alakját, arányait, anyagát, színét, megvilágítási fokozatait. Nincs az a jogász, aki a törvény paragrafusait annyit alkalmazná, mint a tanuló a távlattan s a színek törvényeit, midőn rajzol.

. De nem csak a gimnáziumokban, hol a szorosabb értelemben vett rajzoktatás még gyermekkorát éli, nem tulajdonítottak a rajznak akkora fontosságot, mint amekkorát érdemelt volna, hanem — tisztelet a kivételnek (mert hál’ Istennek azért régebben is volt nem egy kivétel, hogy csak egyet említsek: a győri áll. főreáliskola, hol boldog emlékű tanárom, Ruby Miroszláv, ezelőtt 15 esztendővel a mai általánosan helyesnek elismert s követett irányban tanított) — a reáliskolában sem, hol pedig a

III. osztálytól a VIII-ig a rajz mindig kötelező s a többi tárggyal egyenlő értékű tantárgy volt.

Az 1903. évben életbe léptetett gimnáziumi űj tanterv már alkalmat nyújt a gimnáziumi tanulóknak is a rajztanulással bővebben foglalkozni, midőn a görög nyelv helyett választható görögpótló tárgyakat behozza. „A középiskolai nevelés hiányos volna, ha a tanterv külön tantárgy keretében nem gondoskodnék róla, hogy a tanulók szépérzéke és műizlése is megfelelő gondozásban részesüljön. Erre szolgál .... a rajzoltatás, jelesül: a rajzoló geometria keretében a díszítmények rajzolása, a görög nyelv helyett megszabott ta ulmányok sorában pedig a

szemlélet és természet után való rajzolás...........“ így szól az

Utasítás egyik pontja. Az Utasítás kifejezetten mondja, hogy miután a tapasztalat szerint nem képes minden tanuló a latin és német nyelven kívül még egy harmadikat is, a görögöt annyira elsajátítani. amennyi az írók megértésére megkivántatik, a tanuló a görög nyelv helyett más, külön nyelvtanulást nem igénylő irányban keresheti művelődése eszközeit. Tapasztalatom szerint azonban — lehet, hogy ez a helyi viszonyokban rejlik, — a görögpótlósok kis százaléka foglalkozik kedvvel a rajzzal. E görögpótlós rendszerrel nem sokat használunk a rajzoktatás ügyének. Mindazonáltal átmenetnek a régi rendszerből egy újabba, — ahol már a rajz, mint teljesen külön tárgy, de kiegészítő része a többi tárgynak, a középoktatás egész vonalán kötelezően szerepelni fog, ami azt hiszem rövid idő kérdése csupán, — egyelőre kielégít bennünket.

Az űj rendszer előfutárjaiként tekintem a tanítóképző inté-