Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
17 őket hitöktől eltántorítani, különböző várakba vitettek fogságra, a hol Kollonics utasítása szerint kimondhatatlan gyötrelmek vártak rájuk. 6 reform, pap Szelepcsényi prímásnak pozsonymegyei eber- hardi kastélyába vitetett, a hol maga az agg érsek vitte a legkegyetlenebb porkoláb szerepét. Egy Ízben haragjában csákánnyal verte az állhatos levitákat és Némethi István kezét örökre megbénította. A kiket a rabság sem tört meg, azokat Kollonics 1675-ben gályarabságra küldte, honnét azt Írták haza: „Élünk siralomban, rettegésben, minden dolgoknak szükségében“.* A pásztor nélkül maradt nyájra pedig reá vetették magukat a farkasok, hogy széllyel szórják azt. Egyházi, világi, katonai hatalom a térítéshez fogott most. A milyen eszköz czélravezetőbb volt, olyat használtak. A szegény protestáns nép ezrével szaporította a bujdosók számát. Messze vidékek lettek néptelenné és vadonná, nemcsak az elvándorlás miatt, hanem a kegyetlen hadviselés miatt is, melyet a bujdosók és a labanczok egymással vívtak. A szegény nép már a roppant adóterhet 'sem bírta s még el kellett tartani a kuruczokat csak úgy, mint az őket üldöző német hadakat. Ha nem kedveskedett a német katonának, az nemcsak elvitte és elrombolta holmiját, hanem személyét is a legdurvábban bántalmazta. Ha labancz had közeledéséről értesültek, tömegesen kerestek búvóhelyeken menekülést, hogy legalább a személyes bántalmakat elkerüljék. S nem volt mód a vett sérelmekért elégtételt nyerni. Ha mégis megkisérlette valaki, utolsó fillérét is ráfizette s a végén örülhetett, ’ha vádjáért még testi büntetés is nem érte. Irtó harcz volt az, a mit a kurucz és labancz egymás ellen vívott s minél több vért ontottak, annál kisebb volt a remény az egymással való kibékülésre. A bujdosók egységes vezérlet és fegyelem hiányában semmire sem mehettek, nagyobb hadi tényt nem mutathattak fel, hanem továbbra is csak apró harczokban, dulásban, fosztásban, égetésben fogyasztották erejüket. így folyt a rettenetes polgárháború már vagy hat év óta. Az erkölcsi elvadulás rettentő példáit szolgáltatják a módok, a hogy a két ellenséges tábor hadifoglyaival bánik. A kínzásoknak és kivégzéseknek minél vérfogyasztóbbak a módjai, bosszújuk annál inkább kielégítve. * Szilágyi VII. 327. 2
