Református főgimnázium, Nagykőrös, 1903
13 Szegedy Ferencz egri püspök valóságos kis hadsereget szervezett jezsuita intézetek növendékeiből és katona ruhába bujtatott jezsuitákból s ezek kíséretében járta be a felvidéket s szedte el a protestáns templomokat.* Az ellenállás nem használt semmit, az üldözőknek mindig rendelkezésére állott a katonaság. A már említett Bársony György püspök egy ilyen épen nem apostoli utjáért majdnem életével fizetett. Turoloka nyitramegyei községben ugyanis az elkeseredett nép megtámadta, bátyját agyonverte s őt magát is eldöngette, de egy lutheránus pap felesége félholtan kimentette kezeikből, hogy fel- gyógyulása után tovább folytassa üldözését. így ment ez az egész országban. A megyei és városi hivatalokból, úgyszintén a czéhek- ből is kiszorították a protestánsokat, a kik hiába fordultak pártfogásért a külföldre is, nem nyertek vele semmit, mert a császár vagy egyáltalán nem, vagy csak rideg, elutasító feleletet adott a közbenjáróknak. A lelketlen adóprés, az istentelen vallásüldözés különböző társadalmi állású emberek egész rajainak vándorbotot adott a kezébe. Erdélyben, vagy török területen kerestek menedéket. A megélhetés nehézségei s a hazájukból jött folytonos rémhírek nem hagyhatták őket nyugodni. Boszun törték a fejüket a császári rémuralom ellen. A bujdosók az alkotmányosság és vallásszabadság eddigi védőjére, Erdélyre függesztették szemöket. De Erdély nem az volt a mi régen; benne csak — mint ők maguk mondák —- nádpál- czára támaszkodtak. A fődolog tehát az volt, hogy a porta jóakaratát megnyerjék s akkor Apafytól is nyerhetnek segítséget. A bujdosók követsége azonban csak kétes Ígéretekkel térhetett meg Konstantinápolyból. A porta nem engedhette meg Erdélynek a bujdosók ügyébe való beavatkozást, nehogy e mozgalomból megerősödve kerüljön ki. Viszont nem szerették Erdélyben, hogy a bujdosók nagyobb hadat kértek a portától, mert ez könnyen veszélyt hozhatott Erdélyre. De azért Erdély is és a porta is titokban támogatták ügyüket. Mivel pedig a bujdosók egyre szaporodtak és mindnyájan égtek a honvágytól, a harczi kedvtől és a boszutól** és mivel Teleki Mihály révén Apafy támogatását és a váradi pasa jóindulatát megnyerték, 1672-ben Magyarországba törtek. Hősiesen és kegyetlenül * Szilágyi S. Vili. 305. ** Szilágyi VII. 310.
