Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
4 Az út pedig, melyen haladnom kell, régóta ki van jelölve! — Meghatározta ezt az utat előttem, mint kezdőpont, az a könyv, mely az emberiség bölcsőjétől a választott Izráel derüs-borus küzdelmein s az Isten egyszülöttének élete és tanításain át az örökélet beszédes igazságaival vezet az üdvösségre: a biblia. Mint útmutató, a kegyelemnek az a világa, mely a bűn váltságául saját lényegének tökéletes incarnatióját közölte az emberrel: a Krisztusi szellem. Meghatározta utamat, mint végállomás, az építésnek az a munkája, mely minden keresztyénnek legfőbb kötelessége és a tapasztalat szerint az is volt a jó embereknek mindenha: Isten országának építése a földön! De mert a hit vezérlő igazságaitól körvonalazott utón is tágtere nyílik az egyéniség érvényesítésének, engedjék meg, hogy ezen alkalommal előadjam nehány fontosabb részét azon elveknek, me- lyekszerint vallástanitási és keresztyén nevelői pályámat irányítani óhajtom. Jórészt az alsóbb osztályok tananyagával foglalkozom csak. Első sorban ugyanis azokkal a módszertani eszmékkel lesz jó tisztába jönnünk, a melyek a kis gyermek ébredő leikébe sikerrel vezetik be a vallásnak sok tekintetben elvont, bölcseleti igazságait. — Ha az alapot jól megvetettük a kis ember lelkében, kö- nyű lesz hitének szilárd fundamentumára építeni majd az ifjúkor éveiben. * * * Testi szervezetünket szüléink adják; lelki életünket, a magasabb értelemben vett emberi voltunkat főrészben a nevelésnek köszönjük. Ismeret nélkül, fegyelmezés nélkül a történelem előtti idők félvad állapotában sinylene az ember. Azért minden nemzet körében a rendszeresen beosztott tan- és nevelőintézetek hatalmas tábora sorakozik egymás mellett, melyek mint a felvilágosodás, haladás roppant műhelyei idomítják, alakítják, csiszolják, tudással töltik meg a lelkeket. Helyesen nevezi Scheffner az elemi iskolát az „élet szótárának“, a középiskolát meg az „élet grammatikájának.“ A ki jó megtanulja az élet szavait és nyelvtanát, helyesen tudja betölteni élethivatását. A jó öreg Orbis Pictus is azzal kezdi : Yeni puer, disce sapere ! . . . Hogyan jutunk el most már ahoz, hogy a gyermek bölcs dolgokat és bölcsen tanuljon ? A classicus világ könnyen megfelelt erre a kérdésre: az iskolában úgy nevelte a gyermekeket, hogy felnőve az államnak hasznos polgárai legyenek. Methodikája tehát e czélnak megfelelően az akaratfejlesztésre, bizonyos külső ügyes
