Református főgimnázium, Nagykőrös, 1902
10 hogy a dogmatika és ethika rendszere a szentírásból vett idézetek alapján és támogatásával taníttassák. III A Krisztusi szellem külső nyiJvámilása és munkája a\ emberiség életében, azaz a keresztyén egyház történelme. A főbb korszakok chronolcgiai közlése mellett különösen azokra az egyháztörténelmi eseményekre kell gondot fordítani, amelyek a mi egyházunktól eltérő más felekezeti felfogásoknak képezik alapját, hogy az öntudatos protestáns gondolkozást az ifjúság lelkében a tőlünk eltérő vallásos nézetek megismertetésével is erősítsük. IV. A nemzeti református éigés tudományos kifejlesztése, vagyis a magyarországi protestáns egyház történelme. Részletes kifejtése annak, hogy kik, mikor, milyen körülmények között oltották be az evangéliumi világosságot hazai talajunkba s mik azok a múltak tapasztalataiból leszűrődött eszmék, melyek szerint magyar protestáns egyházunknak a jövőben fejlődnie kell. Ezen felosztás mellett a tárgy helyes tagozódása keresztülvihető anélkül, hogy a részeket magasabb egységbe foglaló központ: a Krisztus személye elhanyagoltainál*. Közöljük egész vallási rendszerünket s mégsem nevelünk egyoldalú egyháztagokat. A közvetlen vallástanitásnak első formája az ifjúsági istentiszteleteken nyilvánul. Ennek nevelő, erkölcsnemesitő hatása rendkívüli fontosságú és sehol sem hiányozhatik, hol tökéletesen igyekeznek református hitünket tanítani. Az élő szó ereje a szószékről, az evan- geliom hatalmas igéivel hangoztatva, minden más oktatásnál jobban megragadja, lebilincseli, átalakítja a gyermeki lelket. A mint az apostoli korban a vallástanitás egyedüli módja a predikálás volt, úgy kell ma is az igehirdetés által megnyerni, világosítani az ifjak szívét. A szószéken áll legközelebb tanítványaihoz a vallástanár; mint atya szólhat gyermekeihez, a szeretet nyelvén győzheti meg őket, hogy a keresztyénség nem rideg memorizálás, mely csak a vallásórákon feladott leczkék elsajátíttatásában áll s szigorú parancsok és törvények hangoztatásában merül ki, hanem valóságos életrendszer, gondolatot, érzelem- és akaratvilágot betöltő és irányzó szellem, az egyes ember s az egész emberiség legmagasabb czél- jainak, vágyainak s reményeinek hordozója. A gyülekezeti istentisz- teleken elhangzó szónoklatok általános tárgyuknál, a gyermek fejlettségét felülmúló, elvont nyelvezetüknél fogva, nem tudják úgy lekötni az ifjúság sokszor csapongó figyelmét, mint épen az ő iskolai életükből vett, gondolkozásukhoz mért alkalmi tanítások. Épen ezért a vallásos kedélyképzés fejlesztése czéljából a nálunk is megkezdett ifjúsági istentiszteletek úgy osztandók be, hogy egyik alkalommal a négy alsó, másik vasárnapon meg a négy felső
