Református főgimnázium, Nagykőrös, 1898

Tartalom

13

„ . . . lesznek, kiknél nemes és nagy hasznú igyekezetem henyeségnek neveztetend“. (Caj. Sail. Cr. ford. Kazinczy F. Buda 1836. Lásd ismertetését a Figyelm. 1839 évf. 26 sz. Szenczy Imrétől.)

„ . . kiknek legfőbb szorgalmatosságnak látszik a népet köszönteni, s vendéglésekkel kedvét keresni“.

(C. Sali. Cr. Jugurtbája. Magyarázta Szent Györgyi Gel- lért. Előrebocsátotta: Jankovich M. Budán 1811. cap.

IV. 10—11 1.)

„ . . ezek közül némely választottak Delphi be Apollótól megkérdezni küldettek“.

(Corn. Nép. Szt. Gy. Gell. Pest 1817. Miltiad. I. c. 1 1.)

„E lelketlenül lerogyottat elfödék paizsaikkal a Gallusok s valamennyien Pulíio ellen szórák lőszereiket. Az övéitől el vala vágva, paizsa keresztül luggatva, s egy gyilok övében akada meg. Ezen baleset elforditá hüvelyét, s kardot rántani szándékozó jobbját akadályozá, az igy tépelődőt körülfogd az ellenség“.

(Jul. Caes. minden munkái. Ford. Szenczy Imre. Buda 1839. k. XLVIII. cap.)

„ ... a kit halva rogyva le, paizsai védelme alá fog az ellenség, amaz ellen pedig mindnyájan nyilaikat lövelik. Által verik Pulfió paizsát, s hevederét tőrrel szegezik kereszLül; mely eset által kardjának hüvelye elfordulván, kezét hátráltatja a kard rántásban. Már körülfogta a fegyvertelent az ellenség.

(Hasznos mulatságok 1831. II. köt. 309-10 1.)

Ha folytatni akarnám, se szeri se száma nem lenne a sok idézetnek, a melyek mind tanúsíthatnák azt, hogy fordítóink nemcsak a magyar szórend ellen vétettek, hanem a sajátos latin kifejezéseket, az acc. c. inf. is székiben alkalmazzák, a szenvedő alak használata pedig egészen közönséges.

Nem mulaszthatom el hogy ne szóljak valamit az úgy nevezett »iskolai használatra szánt“ magyar fordításokról is. 15 ilyen fordítónak néztem át 23-féle fordítását s azt tapasztaltam, hogy egyetlen egynek némi kivételével, valamennyi gyári munka, a latin szövegnek szóról szóra való, egészen latinos szórendü fordítása.

Isten a megmondhatója, hogy 1855 óta, mennyi rombolást vihettek ezek végbe tanulóinknak mind latinságukban, mind, a mi rosszabb, magyarságukban.

Latinságukban, mivel ezeknek a méregdrága füzetkéknek a használata mellett a latin constructio megértésére, alapos elsajátítására kevés vagy semmi gondot sem fordítanak a tanulók; magyarságukban, mivel ez a latin köpenyben bujkáló magyar nyelv úgy megvesztegeti a jó magyar fiuk nyelvérzékét is, hogy azon alig segít valaki s épen a legfontosabb részében, a magyar szórendnek használatában tehetik tönkre, tehát magyarságunk leg- félthetőbb kincsében, ifjú nemzedékünket.