Református főgimnázium, Nagykőrös, 1898
Tartalom
10 Mondja, de mit kedvesének Sug-bug a leányka : írd azt csak a forgószélbe Rohanó vizárba.“ Sót Arany János is In Barinen. (Hör. Od. II. 8.) „Megszegett sok esküvésed Egyszer ártott volna csak ; Egy kis ujjod körme vak: Elhinném .............................. M inden ifjú neked serdül Neked nő új szolgahad. És a régi ■— szidja jármod : S fenyegetve — ott marad.“ Van azonban Vörösmartynál is ilyen hely: „És igy koszorutlan az ifjú megyen Nem tudva hol napja, hol cje legyen“. A magyar költő. Vagy Petőfinél: „Felhős az ég hazámon Aligha nem lesz vész; Csak hadd legyen nem bánom Eelkom reája kész.“ Lant és Kard. Tompánál: „Mely mig század viradt századra tízszer“ Sírboltban. Aranynál is találunk ilyeket: „ügy Etel is bármint seregét zavarja Helyre legottan gyűl, mihelyest akarja“ Buda Hal. IV. é. Hogy a régibb költőkből is idézzek, ime Gyöngyösi Istvánnak is pár ilyen sora: „Nem is látni senkit ott lenni lélekben. Az új életr. hoz. Char. I. r. „Levelemet veszed ha édes kezedben“. Márssal társ. M. V. II. r. Az ilyen szórend az, a melyet én nem helyeselhetek, el nem fogadhatok s „költői szórend“ czime alatt nem igazolhatok. Még kevésbbé fogadhatom el a latin mértékes versekben fordítóknak ilyféle szórendjét: „Szikely partokról tengerre alig hogy eveztek Jó kedvvel, habokat rezes orral szelve hajóik“ Gyurits A. Ae. I. é. 38-39.
