Református főgimnázium, Nagykőrös, 1898
Tartalom
8 „Magyar Nyelvtanokat“ megnézzük: azt látjuk, hogy a magyar szórend kérdése még nincs egészen megoldva. Magyar tud. akadémiánk, csak az imént méltatta jutalomra „A magyar szórend története“ czímü, e téren alapvető munkát. Nyelvújításunk, bár 1820 óta bámulatos baladást telt, még mindig fiatal arra, hogy e tekintetben megállapodhatott volna. A magyar nyelvújítás nagy indítója Kazinczy Fercncz maga is nagyon hajlandó volt a latinos szókötés utánzására. A latinos szórend nyelvünkbe való áthozatalát, véleményem szerint, főleg az a körülmény segítette elő, hogy a római classicusok magyar fordítói egytül egyig, csekély kivétellel, a latinos szórend másolói, másolói annyira, főleg a költői müvekben, hogy fordításaikban elvétve találunk egy-egy mondatot, a mely a magyaros kivánalmaknak megfelel. Ez a legsúlyosabb vád, melylyel fordítóinkat illethetjük ; mert vehetüuk át magyar nyelvünkbe idegen szókat, azokat polgáriasithatjuk, nyelvünk kincsévé tehetjük, nyelvünket azok által szókincsében csak gazdagíthatjuk, nyelvünknek minden veszedelme nélkül, hiszen a müveit angol nyelv 43. és fél ezer szava közül 30,000-nél is több az idegen, a román származású; de az már a nagy baj, az a veszedelem, ha a nyelv eredeti fordulatai, a gondolat kifejezésnek sajátos, a nemzet szellemében gyökerező alakjai csonkulnak meg, vagy vesznek el, vagy szorulnak ki s helyettük idegenek kerülnek fölül, mert bennük megcsonkul vagy elvész a nemzeti egyéniség, a nemzet maga. Épen azért, mert a magyar szórend törvényeit végleg még máig sem állapították meg nyelvészeink: volt veszélyes hatása a forditóink révén beözönlött latinos szórendnek, a melylyel még hazai nagy költőinknél is találkozunk. Hogy a római classicus költők magyar fordításaiban olyan sok a latinos szórend példája, annak csak két okát említem meg. Egyik oka az, hogy a magyar versalakok csak az újabb időben fejlődtek ki, jutottak diadalra; a másik meg az, hogy még máig sincs kellőleg tisztázva az a kérdés, hogyan kell az idegen nyelvű munkát magyarra fordítani. A legtöbb fordító csak a szót forditja, holott az a jó fordító, a ki az idegen mondatban levő, értelmet, a többi mondatban levő, az egész munkában foglalt értelemmel való összefüggésben forditja le, minden tekintet nélkül az idegen mondatalakra, sőt a ki a latin classicust magyarra is minél classicusabban forditja le. Mielőtt följegyzett sok példámból idéznék, már itt fölvetem azt a főkérdésemmel összefüggő, bár máig sem tisztázott kérdést, hogy más-e a költői, más-e a prózai szórend? A latin nyelv szórendje, hogy úgy mondjam, művészi szórend, melyben az egy mondatba tartozó mondatrészeket, messze el lehet egymástól vetni,
