Református főgimnázium, Nagykőrös, 1892

Tartalom

4

1050 irtot s egyszersmind tanszereinkre, taneszközeinkre és egyéb beruházásainkra 700 frt jelentékeny mennyiséget fordíthattunk. — Hogy a jövő tanévben megnyerjük-e ezen, vagy fenntartó testületünk által előbb kívánt 3500 fortot, vagy az újabban kérendő nagyobb összeget — és igy állandóvá tehetjük-e az ötödéves korpótlékot: az az idő méhében rejlik.

Jelentékeny tényező lesz e tekintetben városunk képviselőtestülete is, mely az 1900 forint feltételes évi segély megadása, vagy megtagadása által iskolánk emelkedését előmozdítja vagy egy állapotban maradását, stagnálását eszközlendi. Bizalmunkat előlegezzük jó akaratának, intelligentiáját megalapító ősök méltatlanokká nem válható unokáinak.

Századok küzdelmeit s viharait férfiasán kiállott e tudományos intézet tovább fejlesztésének módozataira nézve, emelkedett gondolkozáséi emberek között, a jogi és társadalmi téren lehet vélemény eltérés, de magát a főelvet meg nem dönthetik s ezt előrehaladott korunkban nem is akarhatják.

Főt. egyházkerületünk az általa fenntartott tanszék tanárának szintén folyóvá tette 10%-es korpótlék-illetékét ez évi januártól kezdve.

A tanári testületen az a változás történt, hogy Dr. Székely György helyett, kit két évi itt működése után a sárospataki akadémiához választottak meg rendes tanárnak, a fenntartótestület a német nyelv és irodalom tanszékére Fejes Aront választotta meg 5 pályázó közül, aki theologiai tanulmányai bevégezte s lelkészszé képesitése után a kolozsvári tudomány egyetem bölcsészeti karán fejezte be a német s magyar nyelv és irodalmi szaktanfolyamot s tette le kitűnő eredménynyel a tanári alapvizsgálatot. — Néhai Tóth János helyére, ki főgymnasiumunknál 8 évig működött, kevéssel ezelőtt tanintézetünk szép reményekre jogositott növendékét Bakos Tibort hívta meg az egyháztanács, ki az előző évben a sümegi reáliskolában nagy elismerésre és megelégedésre méltóan hivatalosko- dott. — Horváth Ferencz helyett, ki szakpályája bevégzése czéljából távozott körünkből, Dr. Gulyás István, Sárospatak, majd a budapesti tudom, egyetem hallgatója, a latin- és magyar nyelv és irodalom okleveles tanára, nyerte el 6 pályázótársával szemben a helyettes tanári állást. Ha fájdalommal vettük Tóth János gyászos halálát; ha sajnáljuk Dr. Székely György és Horváth Ferencz távozását, örvendünk egyszersmind Dr. Székely emelkedésének s Horváth F. előretörő szándékának: nagy örömmel és reménységgel fogadtuk az újonnan választott ifjú tanerőket is.

Azonban ez örömünk sem maradandó; mert Dr. Gulyás Istvánt, ki kötelességét alapos tudással, tanári ügyességét és erélyét lelki