Református főgimnázium, Nagykőrös, 1888
Tartalom
■ ' ' ' --V I 4 Mit, a tanári testület, az egyházkerület kebelében levő többi főgymna- sium tanáraival egyenlő díjazás tekintetében óhajtott s buzgó közreműködésével kiérdemelni kívánt, fizetésének javítását, már-már teljesedni látja. A nemes város most is, mint évszázadokon keresztül mindenkor, meghozta a tanügy oltárára, főgymnasiumának a haladó kor színvonalán fenntartása és tovább fejlesztése czéljából az áldozatot s eddig élvezett adományához jövőre újból 1900 forint évi átalányt szavazott meg. Mely által lehetővé teszi, hogy a főgymn. tanárok, eddig élvezett 1000 forint fizetésük felett 200 forint, lakbőit kapjanak s az intézet belső felszerelése a tanítás kívánalmait inkább megközelítse. Ez összeghez fog még járulni a helybeli illetőségű növendékektől is szedendő mérsékelt tandíj, mit eddigelé, — az 1851. évben a város és ref. egyház által a főgymnasium újraalakítására kötött szerződés alapján— a nagykőrösi, redimalt ingatlannal biró tanuló teljességgel nem fizetett. Nem fektetheti egy állam, sőt annak legkisebb községe is fejlődésének, sőt mai korban létezésének feltételeit sem, biztosabb alapra, mintha értelmiségét, melynek bölcsője a nevelés-oktatás, szellem-erkölcsi alapon növeli. Ezt tevén jelenben is Nagy-Kőrös városa, mely ev. ref. egyházunkkal — úgy szólván — történelmünk tanúsága szerint a reformatio kezdetétől fogva egy testet és lelket képezett s ez egység érzete és tudata okozta úgy felsőbb, mint alsóbb iskoláinak emelkedését s a kor színvonalán tartását, — méltán számolhat utódainak hálájára s a felvilágosult élő nemzedéknek elismerésére. Nem vált ugyan ténynyé a bezárult tanév folytán ez összeg kiutalványozása, de már jövőben, minthogy a városi képviselő testület költségvetésébe fölvétetett s egyedül csak Pestmegye közgyűlésének hozzájárulásától van felfüggesztve, hogy ez sept. 1 -tői kiutalványoztassék, melyben pedig kételkednünk nem lehet, folyóvá tétetik, miként főtiszt, egyházkerületünk itteni tanárának 200 frt lakbér átalányát már a múlt év kezdetétől kegyes kiszolgáltatni. Az állami s legfőbb hitfelekezeti középtanodánál már élvezett korpótlék nincs ugyan ez összegekben előirányozva, de van remény arra nézve is, hogy ref. egyházunk s városunk bölcs elöljárósága és értelmisége, főleg ha a magas kormány még a múlt években a főt. és mélt. convent által felterjesztett kérelmünket teljesiti, feltalálja a módot és lehetőséget, hogy e tekintetben is a kor ős viszonyok követelésének megfelelő mérvben biztosítva lesz tanárainak jobb jövője, hogy igy egyedül ős az élet, gondjaitól inkább mentten szentelhessék ezek munkásságukat és életüket az iskolának. A tanulóifjúság magaviseleté. A középiskola nemcsak tanító, hanem nevelőintézet is leven, kiváló gondosságot kell a tanári testületnek az ifjúság magaviseletére fordítani. Ifjúságunk java is megszívlelte eme kötelességét. S e tényezőnek s felfogásnak tulajdonítható, hogy az év folytán pár felötlőbb eseten kívül nem fordult elő eset, mit a tanári szék, igazgató, vagy az osztályfőnök sikeresen el nem intézett. Egy VII. o. tanulót kelle tanácslólag