Református főgimnázium, Nagykőrös, 1859
Tartalom
17 ■> §.57. A képzelem fontossága. 1) A képzelem hatása igen fontos az életbeli bármely foglalkozásra nézve. A gyermek, ha egy ugrást akar tenni, a tanító egy irótollat készíteni, a gyermek csak egy betűt, annyival inkább szavakat leírni; ezeket nem teheti a képzelem oly munkássága nélkül, hogy ezen egész foglalkozást a véghezvitel előtt ne alakította volna eszméletében, hogy azt ne eszméletéből venné ki, onnan ne létesítené. így minden találmányok, gépek, szerszámok, minden jelelések, betűk, számok, mértani alakok stb. mind a képzelőerő müvei. 2) Különösen nagy hatása van a képzelem nek a művészetben. A művészet az eszmék nyilatkozata, vagy érzéki alakban való látszata az eszméknek. Ügy de a képzelem az eszméket nemcsak föltalálja, hanem azok valóban a képzelem által fogamszanak meg kedélyünkben , azután szülemlenek meg alakban ugyancsak a képzelő erő munkássága által. A költő, a zenész, a festő, ha valami nagyobbszerüt akar létrehozni, az eszméket meg kell választania, és azokat kedélyébe megfogarazás végett átplántálnia. Tehát a képzelem, különösen a magasabb teremtő képzelem, oly kellék a művészetben, mi nélkül ez létre nem jön. 3) A képzelem fölébreszti és támogatja az értelem munkásságát, midőn az emlékező erő által visszaidézett és megtartott fogalmakat gondolatképekké alakítja; ez által oly képleteket — formulákat— ad a lélek elébe, melyeknek alapján az értelem mind tartalomra, mind terjedelemre nézve gazdagodik. Például szolgálnak a tiszta és alkalmazott matbesis, továbbá a gondolkodástan képletei. 4) A legközönségesebb foglalkozáson, a művészeten, az értelem körének tágításán kívül jótékony hatással van a képzelem erkölcsi életünkre is; mert ha a jelen kedvetlen körülményei szorongatnak és lehangolnak bennünket; a képzelem varázserejével visszavisz a műit leélt jobb napokra, s ha azok is borús színben tűnnek föl, egy derültebb és szebb jövő világába viszen, hol fölülemelvén a jelen komoly valóságán, ott földeríti, fölmagasztalja lelkünket. 5) Mindezeken kívül fontos a képzelem a szórakozásra, a mulatságra nézve is. A képzeteknek egyformasága, ugyanazon képzeteknek újból és újból előidézése a nélkül, hogy azokon akér lelkünk változatosságot venne észre, akár pedig maga azon bármely változást tenne, az unalom kínzó érzetét hozza Jétre; annak ellenkezője pedig mulatságot; tehát a képzelem mulatság tekintetében is fontos. Innen érthetni meg, hogy az útazás a képzetek változatossága miatt is mily érdekes élvezetet nyújt, valamint azt is, miszerint gyermeknek alkalmat kell szolgáltatni arra, hogy különböző foglalkozásban fölváltva gyakorolja képzelő erejét; pl. Írásban, rajzban, festészetben, zenében, kertészetben stb.stb. De ha valami, a képzelőerő, különösen a képzelem érdemli meg könnyen ferdülése miatt a szabályozó figyelmet. §. 58. A képzelem ferdülései. A képzelem elferdül, valamikor csak a képzetek és eszmék átalakításában a tapasztalást mint anyagot, az eszményítésben az értelmet, mely szinte tapasztalásra, vagy a tapasztalástól elvont fogalmakra útal, elmellözi; az ilyen képzelem képzelgéssé fajúi, mely visszahatván az érzési alaptehetségre, féktelenségénél fogva itt szüli az érzelgést; az ismerési alaptehetségnél pedig a babonát; az akarásinál a rajongást. A képzelgés átalánvéve ellene van az értelmi fejlésnek, a mennyiben értelembeli valóság helyett agyréméket (phan- tasia) alkot, azokat igyekszik valók gyanánt tartani; az agyrémet valósítani törekvő ilyen ember legveszedelmesebb tagja a társaságnak. Az érzelgés zavart forrása a mások iránti rokonérzelemnek; a babona homályt terjeszt; a rajongás erkölcstelen tettre nyit útat, mire
