Református főgimnázium, Nagykőrös, 1857
10 nyomán e következő T—2tt I f~ 1 (\ + n \E képlet közönségesen csak T=2 tc V A _ w; egyszerű alakban használtatik, minél természetesen feltételeztetik, miszerint cos. x=l, és n mellőzhető mennyiség, vagy szóval, hogy az emelésszög igen kicsiny. 1,57 A rezgő mozgás. Mindkét végén megerösitett és eléggé kifeszitett húr, ha nyugvási helyzetéből kimoz- dittatván magára hagyatik, kénytelen lesz az erők egyensúlyának felbomlása és egyensúlyba visszatérési törekvése miatt, összehúzódni. Ezen összehúzódásnál a húr tömegrészei bizonyos sebességet nyernek, mely az összehúzó erők folytonos működése következtében, mindég nagyobb nagyobbra nő, s legnagyobb ott, hol az összehúzódás lehető legnagyobb fokát éri és a húr egyensúlyi fekvésben jelenik meg. Minthogy a tömegrészek nyert sebességüket meg nem szüntethetik : kénytelen lesz a húr tovább is folytatni útját, de most az összehúzó erőknek, a mozgás irányával ellenkező működése miatt fogyó sebességgel. A hely, melyen a sebesség megszűnik, a gyorsító és késleltető erő ugyanazonsága miatt, épen oly távolra esik a húr egyensúlyi helyzetétől, milyenre a szabadon eresztett húr mozgásának kezdete; és mivel a sebesség megszűnte után az összehúzó erő ismét kezd működni, nyilván való, miszerint a húr iolyvástkényszerittetik, egyensúlyi helyzetének egyik oldaláról a másikra mozogni. A húrnak ezen sajátszerű mozgása, rezgő mozgás, vagy egy szóval rezgés; eltávozása az egyensúlyi fekvésétől legtávolabb eső egyik helyről a másikra, és innen történt visszatérése, egy rezgés (némelyek az eltávozást is egy, a visszatérést is egy rezgésnek veszik) : az idő, mely alatt egy rezgést bevégez, rezgési tartamnak mondatik. A húr azon pontja, mely legtávolabb esik, mozgás közben, az egyensúlyi fekvéstől és rendesen a húr közepén találtatik, tetőpontnak; a legnagyobb távolság táv fogatnak; a szög melyet a húr legtávolabb helyzete, egyensúlyi fekvésének helyzetével képez, kitérési szögnek; a legnagyobb sebesség, melyet a húr mozgása közben, vagy tulajdonképen annak tetőpontja nyer, rezgési belterjűség- nek neveztetik. Az erő, mely a húr összehúzódását és igy rezgéseit okozza, a parányok összetar- tási, avagy vonzó ereje. Rezgések ugyanis csak oly testeknél jöhetnek létre, melyeknek részei nem hatnak egymásra taszitólag, hanem meggyengülvén összetartásuk valamely külerő hatása következtében, saját természetüknél fogva ügyekszenek azt lehető legnagyobb mértékben visszaállítani. Ezen sajátság leginkább rugalmas testeken vétetik észre, mely okból rezgő mozgások tüneményei csak is leginkább rajtok tapasztalhatók. Midőn valamely rugalmas test részeinek összetartása, a külerő hatásának folytonos tartama, vagy ismétlése által némiképen megváltozik : rezgésének tüneményei is mindég más alakot nyernek, Az Összetartási erők többféleképen vétethetnek igénybe a rezgő mozgásnál,-a miért ennek több formáit is szokták megkülömböztetni. Czélom jelenleg egyedül csak a
