Református főgimnázium, Nagykőrös, 1856

2 Veszélyiben, s ha istent esdve kérni kell; Ki Kadmosz városába jőve, a dühös Dalár 6) adóját eltörléd, mellyet neki Fizettünk, s nem tanulva tőlünk semmit is, Se nem tanítva, istennek segélyivei Mentéd meg életünk, mint mondom és hiszem, S most Oidipusznak leghatalmasabb feje! 40 Térdünkre hullva esdünk téged íme mind: Találj nekünk segélyt, akár isten szavát Hallgasd, akár embertől tudd azt bárhogy is. Mert a tapasztalt férfiak tanácsinak Látom leginkább jó következéseit. Menj és emeld föl a várost nagy férfiú! Menj és. vigyázva járj; mert most mentéjeként Dicsőit e hon elmúlt lelkes tettedért, De kormányodra majd csak rá se gondolunk, Ha hellyre állva elbukunk most újólag. 50 Emeld föl hát erős lelkeddel a hazát, S mint egykor a midőn szerencsecsillagúl Áldást hozál reánk, tégy most is épen úgy. Mivel ha e földet birandod, mint bírod, Jobb népesen bírnod, mintsem ha puszta lön. Hiszen se kőfal, sem hajó semmit sem ér, Ha puszta s benne nem lakoznak férfiak. OIDIPUSZ. Óh gyermekim! szegények, ismert s jól tudott Ügyben jövétek esdni: mert hisz’ jól tudom, Hogy mind szenvedtek, ámde egy sincs közietek, 60 Bár szenved is, ki úgy szenvedne mint magam. Mert a ti kínotok csak egyet érdekel Csupán magát, és senki mást nem; ám az én Lelkem hazám, magam s ti értetek remeg. Hiszen nem álomban nyugvót ébresztetek, De tudjátok hogy én már könnyezém sokat, És tervező eszem sok utakat bejárt, S mit jól körülnézvén egyetlen gyógyszerül Leiék, megtettem. Mert Menoikevsznek fiját A sógorom Kreónt elküldtem Delfibe 70 Apollón templomába, megkérdezni, mit Tegyek vagy szóljak, hogy megmentsem a hazát. És már ha mostanig számlálom a napot, Aggaszt, hogy mit csinál; mert kelletén kívül Tovább maradt, mint a határidő, oda. De majd ha megjön, akkor én czudar legyek, Ha nem teszem meg mind, mit isten tennem int. l l) Értendő a Szfinx, kinek rejtvényét Oidipusz fejtette meg. PAP. De jól beszéltél, s im ezek nekem nagyon Jókor jelentik, hogy Kreon közéig felénk. OIDIPUSZ. Apollón fejdelem! bár a miilyen vidám 80 Tekintetű, ollyan szerencsét hozna is! PAP. Valóban, úgy látszik, vidám: másként fejét Gazdag babérfüzérrel nem körítené. OIDIPUSZ. Megtudjuk egyben; olly közel már, hogy behail. Király! kedves rokon! Menoikevsz gyermeke! Az istentől nekünk mi választ hozva jösz ? KREÓN. Jót, mennyiben a rósz is, hogyha jól talál Kiütni végre, akkor minden jól megyen. OIDIPUSZ. S ugyan minő beszéd ez? mert se bízni, se Remegni erre a beszédre nem tudok. 90 KREÓN. Ha mind ezek jelenlétében hallani Kívánsz, beszélni kész vagyok, bemenni is. OIDIPUSZ. Beszélj a nép előtt; hiszen miattok én Nagyobb kínt szenvedek, mint ennen éltemért. KREÓN. Kimondom hát, az isten mit felelt nekem. Nyíltan parancsolá nekünk Foibosz király, Hazánk fertőztetőjét, mint kit e vidék Növelt, kiűzni, s nem táplálni átkosat. OIDIPUSZ. Mi tisztitó szerrel? S mi e veszély oka? KREÓN. Ha számkivetjük őt, vagy a halált viszont 100 Halállal büntetjük; mert vérért zajg e hon. OIDIPUSZ. S vajon kinek haláláról van a beszéd ? KREÓN. Óh fejdelem! Lájosz volt egykor a király E földön, míg te nem kormányozád e hont. OIDIPUSZ. Hírből tudom csak; mert nem láttam őt soha. KREÓN. Ennek haláláért kívánja mostan ő Világosan, hogy álljunk bosszút gyilkosin.

Next

/
Thumbnails
Contents