Református főgimnázium, Nagykőrös, 1855

Tartalom

9

tökéletes. Nem kell gondolni, hogy e hangsúly szerinti feltagolás, e benső osztályzás valami nagy fejtörésbe, előleges kiszámításba, mesterkélésbe kerülne: önkint jő az mindennek, ki a rhythmus iránt érzékkel bír, melylyel hogy bírjon, költőnek elengedhetlen föltét. Himfy dalai, például, (a leghangzatosb alak, mit bírunk) — ily benső feltagoltságnak köszönik a verselési bájt; noha nem gondolnám , hogy Kisfaludy sokat törődött volna ilyesmivel. De megtartá mégis, mert lelkében zengett a rhythmus; ha pedig valahol eltér tőle, mingyárt megérzik a versen, mert daczára a külső cáesurának , bágyadt az :

A folyamba.

És adattunk És éennünk is iSsf bünkben szent

Ze/cintettünk és /Wettünk a menny volt, tűz lángolt.

íme , a három első sor a hangsúly arányos felosztása által ép rhythmust ad; a negyedik sorban a caesura előtt két hangsúlyos szótag van, utána egy sincs, de a hangsúlyos szent szó a vele szoros kapcsolatban levőktől (tűz lángolt) elvágatik : innen e sor érezhetőleg bágyadtabb mint az elsőbbek.

Ily módon bármely költeményt próbára téve, azon eredményhez fogunk jutni, hogy ott van a legjobb rhythmus, hol a hangsúlyos szótagok kellő párhuzamossággal vannak elhelyezve ; máskép, hiába van meg a külső metszet, mindég hiányzani érzünk valamit. Szabad legyen még egy kísérletet tenni, saját rovásomra :

Ritka vendég Zsiymond a ki- Jól fogadja István, kinek Hét egész nap becsülettel, Nem felejti, Nem felejti,

bucxországban rály a esdszár; István raj da apja Lázár; látja rfúsan emberséggel; ki a gazda, kit vendégel.

Látnivaló, hogy az első sor betűrimmel neveli a rhythmus hangzatosságát, a második hibás? legjobb a három utolsó, hol a hangsúly épen az ütem első tagját emeli ki. Azonban e szabályosságtól néha nem árt eltérni, mert általa a rhythmus nagyon is egyhangúan hullna szét.

E csoportulása a gondolat- és szóknak minden ütemben egy gócz, a hangsúlyos tag körül, bármely nyelvű költészettel közös ugyan, de sehol sem annyira érezhető, mint nálunk : azért ezt úgy tekintem, mint egyik jellemvonását a magyar rhythmusnak. Minél ke- vésbbé nyújtani el a gondolatot; a mondat részeit, hangsúlyos tagjai körül egy ütembe , egy caesura korlátái közé osztályozni: ezt kívánja a magyar fül. Ily értelemben a magyar rhythmus ütere folyvást érezhető a régi költői maradványokban, Tinódit kivéve, mert ennek rhyth- musáról nem sok dicséretest mondhatni, és a Zrinyiászt, mely néhol igen élénk rhythmust ad ugyan, de többnyire, mint verselés, alig élvezhető. Lássunk nehány példát a mondottakra:

Rettenetes Csudálatos Sokszor kértem Hogy mutasson

ez tv7 ágnak nagy vaksága

én az isteni nékem társat

mostan, minden | dolga, /íú/ádatlansága.

nagy szívem szerint ez vitás szerint.

(Horvát András.}

(Házasok éneke.) 2