Református főgimnázium, Nagykőrös, 1854
Tartalom
I. A régi görög világ. (Kiss Lajos tanártól.) r Görögország egész élete és történelme egy szép ifjúság, s epen ezért rövid és hamar elmúló mint maga az ifjúság szép reggele. Itt is mint minden oly nép történelmében, melynek jelentősége csak rövid ideig tart, három időszakot különböztethetünk meg, úgymint a görög szellem kifejlését, annak virágzását és enyészetét. I. A görög szellem kifejtése. Görögország az ázsiai világtól egészen különböző. Ázsiában terjedelmes síkokat, roppant hegységeket, hatalmas folyókat, óriási birodalmakat, szóval: nagy tömegeket találunk, de szellemet nem. A tömegek egyformasága és roppantsága elölte ott a változatosságot kedvelő és a kicsinyekben inkább otthonias szellemet. Görögország ellenben összevéve is kicsiny, folyamai csekélyek; völgyei, hegyei és síkjai egymás közelében és változatosan feküsznek, szigetektől körülvett partjai számos öblökkel bírnak. Görögország már földjének természeti minőségénél fogva is arra látszott hivatva lenni, hogy a szellem kifejtésének hazája legyen. A belien törzsekben uralkodó törekvés volt az, hogy egyénileg képezzék ki magokat, s ezen irány sok erőt fejlett ki, és az alakok élénk változatosságát hozta elő. Ezen törekvés kiterjedt minden viszonyokra, a művészetre, vallásra, sőt még az álladalomra is; minden görög egyénisége súlyát kívánta vetni a mérlegbe, s a népuralmi államokban a személy mint személy akart befolyást gyakorolni a közügyekre. Aristoteles egy helyen a görögöket egybehasonlítván az európai és ázsiai barbárokkal, így nyilatkozik: „az európai barbárokban sok az erő és bátorság, de hiányzik az értelem , innen van hogy ők szabadok ugyan de nem uralkodók; az ázsiai barbároknál nem hiányzik az értéléin és miveltség, de hiányzik az erő, miért ők nem szabadok; ezek közt középen állnak a görögök, kik erősek és miveitek is egyszersmind, és ha egy államot képezhetnének, átalánosan fognának uralkodni.” Ezen ellentét a görög életben meglátszik még a törzsek közli különbségben is. A dórok erősek voltak, a jónok elmések, az erő és elmésség szerencsés vegyülele pedig az attikai jellemben mutatkozott. A törzsek közti ezen különbség kifejtésére nem kis befolyással lehettek az égalji viszonyok is. A dórok hegyvidékről hegyvidékre költöztek, a jónok inkább a tengerparthoz ragaszkodtak. A tenger melletti élet, a sokszoros forgalom és közlekedés állal, nagyobb mozgékonyságot idéz elő, a hegyes vidéken lakás ellenben helyben maradást, állandóságot és elszigeteltséget szül. Ezért a dór jellemben bizonyos szilárdság, komolvság, mélység és bensőség mutatkozik, míg a jón jellem kitűnőid) vonásait a könnyelműség, mozgékonyság, élvezet utáni vágy és képzékenység teszik. Az égalj befolyása egyébiránt nemcsak a törzsek, hanem az egyes államok közti különbségben is szemlélhető : a tengermelléki államok a népuralom barátai voltak, míg a belföldi államoknál a jobbágyi uralkodás gyökerezett meg. Bárhonnan származtassuk is Göröghon népségét, azt eredetinek mondanunk nem lehet; Európának legelső történelmi nemzete, a hellenek nem aulochlonok voltak. Görögország kelet gyermeke, 1*
