Református főgimnázium, Nagykőrös, 1853

Tartalom

<

Ezek vallásos, tudományos és erkölcsi jelenetei a nagykőrösi tanintézet küzd el mi korszakának, mely küzdelemben túlsúlyjal birt a kívülről ható élet befolyása; tehát az nem egy csendes és békés családi élethez hasonlít, — miként az első korszaké. — Igenis! a küzdő polgári életet tükrözi, de csak tükrözi az vissza.

III.

Harmadik korszaka a tanintézetnek az új korszak. Ennek jeleneteit még nem rajzolhatjuk; mert az intézet sajátlagos“ új élete 1853. 8-dik Augustusával kezdődik. Igenis! csak főbb vonatait húzhatjuk ki annak, mit épen a jelen programm következő pontjai mutatnak föl. De ki kell mutatni ezen tanintézet tényezőit.

Első helyen kötelességünk megemlíteni a magas kormányt, annak magas orgánumait, legközelebb pedig ngs Mikulás János cs. kir. protestáns felügyelő urat, ki a leghumánusabb, a legvalódibb protestáns szellemben képviseli a magas kormány befolyását.

Második helyen áll a dunamelléki lielv. hitv. egyházkerület nemcsak anyagi tekintetben, a menynyiben 1200 pfrtot ad évenként az intézet föllarlására; hanem azon protestáns szellemi befolyásnál fogva is, mit erre közvetlen gyakorol, főtisztelendő Báthory Gábor superintendensi helyettes úr által, kinek az intézet megalapítása, valamint virágoztatása körüli érdemei megbecsűlhetlenek.

A két hatalmas tényező közt közép helyet foglal Nagy-Kőrös város közönsége. És ez képezi az anyagi támaszpontot, az erős hypomochliont, a mennyiben 8000 —10000 pfrtot áldoz évenként az intézet fentartására. Azonban az anyag mellett szellem is van. Mi eredményt fog kifejteni az új korszakban ezen három hatalmas tényező, az álladalom úgy mint a prolestantismusra nézve: azt a következés fogja megmutatni. Az irány mindenesetre az, hogy a vallásos erkölcsiség a tudományos képzettséggel köttessék össze, az iskolai nevelés az életrevaló neveléssel súlyegyenben legyen, az iskola és élet egymással kiengesztelődjenek.

Mielőtt azonban a jelenkor irányvonatait kimutatnék, kötelesség fölhozni azon tisztelt tanító- egyéneket, kik az előző korszakok erkölcsi és vallásos jeleneteinek tényező személyei voltak. Lehetne ezek sorát fentebb kezdeni, de kezdjük azt Losonczy Istvánnal, az országszerte ismert, ma is jeles Hármas Kis Tűkör szerzőjével, ki 1741—1769-ig virágoztatta ezen intézetet. Virágoztatok továbbá ezt:Medgyesi Pál, később esperest, Nánási Fodor Gerson, ki 23 évig fáradozott sikerrel az ifjúság nevelése körül, később egyházkerüleli főjegyző. A classicus miveltségű Balogh Mihály 27 éven keresztül munkás tanítója volt az intézetnek. Fitos Pál, ki a kiizdelmi korszak legerősebb villongásai közt élt, csak alig pillantá meg az új-kor vonatait; mert a nyavalya c korszak kezdetén ágyba szegezé őt, s az ifjúság körül 15 éves munkás életét 1854. Pál napján zárá be.