MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1988

1988. augusztus 29. • 847. őe. - Oldalszámok - 1988. 847. 17.

& a szakszervezet elvi vitáit - a párttagok számára nem világos, hogy az új helyzetben - a partneri viszonyok között - mit jelent, hogyan érvényesül a párt vezető szerepe. Azt elfogadják, hogy a pártmunkában is szakítani kell a hierarchikus, bürokratikus hagyományokkal, a rutinszerű, formális elemekkel, az előrelépésben, a politikai, mozgalmi jelleg kibontakoztatása terén azonban nagy a bizonytalanság, sok a tétovaság, erősek a megszokás reflexei. A különböző szintű pártszervek, szervezetek és maguk a párttagok sincsenek felkészülve az új feladatokra és egyelőre nem nagyon tudnak mit kezdeni az általuk is igényelt önállósággal. Az apparátus számára is komoly próbatételt jelent az új helyzetben való eligazodás, a politikai irodalommal való lépéstartás, az eltérő vélemények, nyilatkozatok kezelése. A párt szövetségi politikáját, a különböző társadalmi osztályok, rétegek, eltérő felfogású, világnézetű embereknek, a nemzet alkotó erőinek összefogása érdekében tapasztalható törekvéseit a közvélemény általában nagyra értékeli. Szűkebb körben tapasztalhatók azonban olyan nézetek is, amelyek a munkásosztállyal kapcsolatos korábbi felfogás továbbélésére, az értelmiség társadalmi szerepének lebecsülésére engednek következtetni. Ezek a vélemények nehezítik a nemzeti egység kialakítását. Az össztársadalmi érdekeket kifejező és szolgáló egypártrendszer létét, szükségességét a megyében kevésbé vitatják. Annál több heves eszmecsere zajlik a szocialista pluralizmus kategóriájának értelmezése körül. Azt az alapelvet, hogy az érdekek, értékek, eszmék sokfélesége, politikai akarattá formálása alkotmányos keretek között kapjon intézményes kifejeződést, általában elfogadják, de nem értik, nem érzékelik, hogy miként funkcionál a néphatalom érvényesülésének és gyakorlatának eszközeként. A párton belül is nehezen fogadják el azt a gondolatot, hogy a mozgalom azáltal csak erősödik, ha egysége a sokféleség gazdagságára épül. Az ilyen felfogásnak a pártban nincsenek hagyományai, nem alakult ki megfelelő tolerancia, nincs színvonalas vitakultúra a kisebbségi vélemények kezeléséhez.