MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1986

1986. március 11. • 788. őe. - Oldalszámok - 1986. 788. 12.

további csökkenésével. 1980-ban mintegy 138 ezer aktiv munkaképes korú kereső volt a megyében, ez 1990-ben 134 ezer körül alakul. Ezen kivül jelentős a megyén kivül foglalkoztatottak száma; 1980-ban a népesség 5,1 %-a volt megyén kivül foglalkoztatva, A feszültségekre és bizonyos területi egyenetlenségre utal, hogy a pásztó és rétsági körzetben ez jelentősen meghaladja a megyei és az országos átlagot; 1980-ban Pásztón a népesség 12,7 %-a, Rétságon pedig 14,2 %-a megyén kivül dolgozott. Ez utal a termelő ágazatok területi elhelyezésére, hogy az elmúlt évtizedekben elért változás ellenére továbbra is neuralgikus pontja maradt a megyének, hogy Nagyoroszi, Nógrád, Palotás, Kalló térségben a foglalkoztatási lehetőségek nagyon szerények. E térség lakosságának jelentős hányada megyén kivül dolgozik, illetve az ingázók egy része fokozatosan ki is költözik a megyéből. Mindez a termelőszféra fejlesztésénél az egyik olyan kérdés, amit figyelembe kell venni. A másik figyelmet érdemlő kérdés pedig az ipar helyzete. A tervezésnél az iparnál ellentétes tendenciából lehetett kiindulni. Nevezetesen amig az ipar folyóáras termelése a VI. ötéves tervidőszakban országos átlagot meghaladóan, mintegy 40 %-kal növekedett /az országos átlag 32 % volt/, eddig az exportban relativ lemaradás tapasztalható növekedése és részaránya is országos átlag alatti. Mindez a termelőszféra bizonyos minőségi belső strukturális problémáira utal, amit a tervezőmunka további fázisában vizsgálni kell. A megye ipari szerkezete tehát olyan probléma, amely távlatilag a megyének gondot fog okozni. 2000-ig valószinüsithető, hogy országosan az ipar szerkezetében a gépipar dominál, ezen belül is nem a nehéz vasszerkezeteket gyártó ágak, és nem a fémtömegcikk, mint ami a megyében a gépiparra jellemző. Másrészt az ossz szerkezeten belül mérséklődik a kohászat és a bányászat részaránya ami nem jelenti azt, hogy feltétlen leépül mennyiségileg is. Országosan az épitőanyagipar 2000-ig stagnálni fog, sőt bizonyos tekintetben a részaránya csökken. Ugyanakkor minőségváltozások következnek be. Az iparfejlesztésénél tehát három dolog világosan látszik: az egyik, hogy a megyében gondolkodni kell a szerkezet további javításán, elsősorban a gépipar