MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1969

1969. február 4. • 334. őe. - Oldalszámok - 1969. 334. 7.

• 6 Csalódtunk viszont az uj mechanizmusban azért, mert felsőbb vezetőink mindig azzal hitegettek bennünket az ómechanizmusban, hogy beruházási alapjainkat koncentráltan kell felhasználni, majd ránk kerül a sor, most húzzuk össze magunka6. Mi ennek szellemében áldozatokat hoztunk a Dunai Vasmű, az egész kohászat érdekében. Többet adtunk, mint ami a kötelességü-nk volt* Áz Ígérgetés most mind nulla. Ezzel nem tudunk egyetérteni. Méltán elvárjuk a segítséget, hiszen állóeszközeink elrongyolódtak, A forint fetisizálás, sajnos, minden társadalmi, politikai szempontot mellőz. Ezen pedig tul kell tenni magunkat, mert igy nem fog helyes irányban fejlődni népgazdaságunk. Mi és a megye mindent megtettünk. ígéreteket $ kaptunk Fock elvtárstól, de megígérte Kádár elvtárs is a segítséget* Vannak fogyatékosságok nálunk is, de lehetett volna interpellálni az országgyűlési képviselőknek is* Őrülünk, hogy a gyár problémáját az illetékes elvtársak - ahogyan Szoó elvtárs megfogalmazta - kiemelten kezelik* Ezért mégegyszer megköszönöm ezt a végrehajtó bizottságnak és kérem, legyenek továbbra is segitsegünkre. Jedlicska Gyula elvtárs: /Összefoglaló/ Érződött a vita során, hogy nem csupán az acélgyárról van szó, hiszen mi közgazdasági, szakmai kérdésekben nem döntünk, A kérdés több, mint acélgyári probléma. Bennünket, főleg a IV, ötéves terv során, hallatlanul nyom a bányászat visszafejlesztése* Mig 1964-ben 31 ezer hányásunk volt, 1975-re 4ooo marad Nagybátony környékén. Az eddigi problémákat megoldottuk emberi módon* A bánya megszűnik a megyében mint munkahely. Nagyüzemeink az elmúlt években nagy fejlesztéseket valósítottak meg, de további fejlesztések már nem várhatók, annál is inkább, mert üzemeink nagy része már három műszakban dolgozik* Ebbe a koncepcióba illik bele az acélgyár, Érdekeink azt követelik, hogy számottevő fejlesztést érjünk el s ez végső soron népgazdasági érdek is. Az utóbbi években csak Ígéreteket kaptunk, de a fejlesztések nem valósultak meg, ezt pedig nehéz elviselni a bányászat gyorsitott ütemű visszafejlesztésével együtt. Szükségessé tette az anyag tárgyalásá-t az is, hogy az acélgyárban elviselhetetlen munkaviszonyok vannak. Egy órát is nehéz eltölteni példáal a pácoléban. Ezt mutatja az is - sajnos -, hogy Salgótarjánban és környékén 16 ezer ember szenved mozgásszervi megbetegedésben, nagy részük acélgyári dolgozó és részben üveggyáriak. A fiatalok és a bányászatból felsza-