MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (XXXV.51.c) 1964

1964. december 18. • 219. őe. - Oldalszámok - 1964. 219. 6.

A politikai munkánál nagyon hangsúlyozom, hogy itt is konkrétság kell. Üzemenként más-más, foglalkozási á ganként más-más problémák adódnak. Az omlás csak a bányászatra jellemző, a kereskedelemben dolgozókra a pult nem dől rá. Az épitőipar a tárgyesésből keletke ző balesetek megelőzésével foglalkozzon. A politikai munkánál igen fontos, hogy mindenki a saját területén végezze el feladatát. Ha fiatal, a KISZben, ha szakszervezeti dolgozó, a Szakszervezetben. Az üzemeknek, az orvosoknak, a Vöröskeresztnek is van feladata. Lényeges, hogy mindezeket a feladatokat az eddigieknél sokkal differenciáltabban hajtsuk végre. Javasolom továbbá a szakszervezeti munkánál: a Megyei Szakszervezeti Tanács vitassa meg az Épitők, a MEDOSZ és a bányászat problémáit. Mert ebben az évben, ugy tudom, még csak 1 halálos baleset van, de tavaly nyolc volt, s az mind a közlekedési eszközök miatt történt • Külön egyetértek Szoóné elvtársnő hozzászólásával: a szakmaközi bizottságok kell, hogy tudják, ki a szimu láns-beteg, a visszaeső táppénzcsaló és ki a valóban beteg. Megéri véleményem szerint ezt a kérdést külön napirenden megtárgyalni. Helytelennek tartom én is és elitélem, hogy a sajtó az életszinvonal-emelkedést a növekvő gyógyszerfogyasztással hozza összefüggésbe és állit párhuzamot. Most jön az 1965-ös év, amikor üzemelőiéi és szénbánya szatnál létszámcsökkentés fog bekövetkezni. Véleményem szerint elsősorban a létszámcsökkentést nem a becsületes, rendes dolgozókból kellene megejteni, hanem ezekből a notórius lógósokból és táppénzcsalókból. Fogjunk hozzá és mondjuk ki elvként ezt és hajtsuk végre. Nem létezik, hogy a dolgozók többsége ne értsen velünk ebben egyet. Nem tudom, miért kell állandóan főni a fe jünknek, hogy nem csökken a táppénz.