MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1951

1951-06-19 31_a/24. őe. - 24/116

De előfordul olyan eset is mint pl. az ipolytarnóci tszcs-ben, ahol olyan családtagokra is felvették az állam által jutatott fejadagot, aki még a tszcs-ben egy napot sem dolgozott, és'most is máshol dolgozik napszámban. | Tehát igen fontos feladat, hogy minden eszközzel biztositsuk,iiogy a termelőszövetkezetekben dolgozók családtagjai is menjenek dolgozni a tszcs-be, hogy ezzel is meggyorsítsuk a munkák elvégzését. Le kell ellenőriznünk azt, hogy az elmúlt heti munkaerő toborzást, - a cséplőgépekhez és állami gazdaságokhoz milyen eredményt hozott. Biztositanunk kell azt, hogy az aratáshoz és a csépléshez megfelelő munkaerő álljon rendélkezésünkre. Sok helyen eluralkodott az a helytelen nézet, hogy a jó termés biztositása most már egyedül az időjárástól függ. Nyilvánvaló, hogy a magasabb termésért folytatott harc addig amig a gabona a raktárba nem ikerül nem érhet véget. Maradi és helytelen nézet az és igen veszélyes amelyik csak az időjárástól tenné függővé a terménybetakaritás sikerét. 3 nem kétséges, hogy e mögött a nézet mögött legtöbb esetben megtalálható az ellenség keze, aki ezen módon igyekszik ártani, erősödő népidemokráciánknak, népgazdaságunknak. Mi elvtársak tudjuk, hogy a legjobb időjárás mellett is igen &agy lehet a veszteség ha ezek a munkák nincsennek megfelelően, politikailag és technikailag is előkészitve és nincs jol megszervezve a betakaritás munkája. Igen döntő kérdés a maradiság elleni harc, a dolgozóparasztok között, hogy nevárják az aratás megkezdésével Péter Pált, hanem azt megfelelő időben kezdjék meg. El kell mondanunk a dolgozó parasztoknak, hogy ez a jó termés is minket igazol. Mi mondottuk a dolgozóparasztoknak - az őszi és tavaszi szántások, vetések idején - hogy nevárjon a megszokott időre hanem a kormány útmutatása alapján idejébe művelje meg földjét és végezze el a vetési munkálatokat. A dolgozó parasztok már megtanulhatták, hogy helyes ha a Párt, a dolgozók állama útmutatást követi, mert akkor ők is jól járnak és jól jár a dolgozók állama is. Szemléltető módon meg kell mutatnunk a dolgozó parasztoknak^ hogyha későn kezdjük az aratást, vagy az sokáig elhúzódik 5-6 sót 8 %-os szemveszteség is bekövetkezhet.Ehhez tartozik még, hogy a késői behordás és cséplés ujabb 2-3 %rOS szem veszteséggel jár. Ehhez tartozik még az a tényező, hogy igen gondosan kell elkésziteni a cséplőgépek beállitását, aminek helytelensége folytán igen sok szemveszteség lehet. Sokan napirendre térnek ezek felett az igen komoly veszteségek felett, azt mondván, hogy ott pereg a gabona ahol van, nem gondolnak arra, hogy ezzel milyen súlyos károkat okoznak magának a dolgozó parasztságnak, de a népgazdaságunknak is. Vegyünk pl. egy 15 holdas középparasztot akinek 7 kh. őszi és tavaszi gabonafélesége van, a várható termés mellett 7-8 %-os szemveszteség esetén csak egyedül ennél a dolgozóparasztnál kb. 5- 5 l/

2 q szemveszteség lehet. Egész máskép jelentkezik ez a szám ha & községi vonatkozásban nézzük, vagy ha ilyen arányt vennénk országos vonatkozásban 7-8 %-os szemveszteség mellett több mint 3 millió mázsa gabona veszne kárba. Ez olyan hatalmas mennyiség ami az ország ellátatlan lakosságának félévi kenyér gabonl szükségletét elégitene ki.Ez a példa is bxzonyitja, hogy minden dolgozóparasztnak tszcs tagnak, gépállomások és állami gazdaságok dolgozóinak is egyaránt érdeke a szemveszteség csökkentése.