MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1950

1950-02-14 31_a/16. őe. - 16/109

- 5 válását elő fogja segíteni. Ezek a főkérdések a Párt munkája terén. Uralkodó Párt lettünk és komoly veszély, hogy nem küzdünk eredményesen az elbizakodottság ellen. Szeretném felvetni, hogy amilyen mértékben érvényes ez az ország öszszes pártszervezeteire, - szeretném aláhúzni, hogy Rákosi elvtárs referátuma fokozott mértékben érvényesül Nógrád megyébe, de különösen a salgótarjáni medencére. El lehet mondani, hogy amit Rákosi elvtárs megállapított a viharsarokkal kapcsolatban, ez érvényes Nógrád megyére, főleg a salgótarjáni medencére. Ha mi azt az utaBitást kaptuk volna, hogy először a Nógrád megyei pártbizottság illetve a szervezetek munkáját vizsgáljuk felül, lényegében ugyanazokat a problémákat találtuk volna, mint a viharsarokban. Ezért mondom az elvtársaknak, hogy Rákosi elvtárs referátumának feldolgozása fokozott mértékben fog segítséget jelenteni a hibák és hiányosságok kiküszöbölésére. Az elvtársak alaposan dolgozzák fel és dolgoztassák fel Rákosi elvtárs referátumát és a Központi Vezetőség határozatát. Az első kérdés Rákosi elvtárs referátumában egy központi kérdés volt. Az egye3 pártszervezetekben uralkodó önteltség, elbizakodottság kérdése, ami adódik abból a hitből, hogy uralkodó párt lett ©ártunk. Az, hogy Rákosi elvtárs referátumában rámutatott a viharsarokra, az itt fokozott mértékben fennáll, mert már 1945-ben, mikor a mi dunántúli pártszervezeteink harcoltak, hogy a reakció el ne nyomja őket, Salgótarjánban a választásoknál 79 '/*-ot ért el Pártunk. Ennek komoly előzményei voltak, hogy a starjáni medencében a bányászok a Pártnak komoly bázisát jelentették. Ez az elvtársakat elbizakodottá tette, ennek a következménye az utasításokkal való vezetés, a körlevéllel való irányítás, a jegyzők felhasználása a kérdések levitelében, de más következményei is voltak, - éspedig, hogy az ellenség már 1945ben beépült a Pártba. Mig 1945-ben a Dunántúlon és más helyeken az ellenség kívülről támadta a Pártot, a pártszervezeteket, T Salgótarjánban ugyanakkor az ellenség beépült a Pártba. Meg kell mondani, annak ellenére, hogy itt a funkcionáriusok 18 $-át zártuk ki a Pártból, de az ellenség nemcsak bent volt a Pártban, de még mindig beifcvan a Pártban, itt Nógrád megyében és a salgótarjáni medencében is. feladatunk az ellenség kisöprése a Pártból. Az ellenség nem azt a politikát követte, mint más területeken. Itt az ellenség megpróbálta a meglévő előnyeit kihasználva a Pártot belülről bomlasztani. Nógrád megyében már 1945-től kezd -ve a MB-ban mélyreható ellentétek voltak. Nem mint politikai ellentétek jöttek felszínre, hanem mint személyi ellentétek, két jó elvtárs állt egymással szemben, - de a személyi ellentét mögött ott állt az ellenség. Es ez 1945től kezdve igy volt. Emlékeznek talán az elvtársak, hogy Oczel és Dömötör volt megyei titkár között is ellentétek voltak. Biró Pálék az acélgyárba beépitették a ferences kolostort, azután a nemzetvédelmi akadémiát hozták létre. Azaákadémia hallgatóiba hónapokon keresztül beleoltották a fasiszta ideológiát, - és ezek bent voltak az acélgyári pártvezetőségben. Gondoljanak az elvtársak a Blanárra, aki polgármester volt és gondoljanak egy hétpróbás fasisztára, mint a sziráki járás volt titkárára, a dr. Regőczi Kiesre. Az ellenség mélyen bele volt épülve a mi pártszervezeteinkbe, fokozottabb mértékben a szakszervezetbe és a tömegszervezetekbe. Feladatunk, hogy ezt a kérdést alapvetően feltárjuk. Ha ezt nem látjuk világosan, nem tudjuk, miből induljunk ki. Az ellenségnek nem kellett mást tennie, mint az elvtársakban lévő gőgöt és önimádatot fokozni. Ezzel az elbizakodottsággal, gőggel önimádat alakult ki. Ebben a