MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1950

1950-10-03 31_a/20. őe. - 20/151

- 2 *» 28-án a békekölcsön megindulásának napján már kora reggel beindult a^gyárüzemekben az agitáció. Á dolgozók előtt röpgyüláseken ismertették a békekölcsönjegyzés jelentőségét. Utána megkezdődött a jegyzésgyűjtés, az egyéni agitáció. A gyárüzeraek mellett - ha késve is - de 28-án reggel a bányáknál is"beindult az agitáció. Az ellenség munkája már az első napon jelentkezett az üzemekben. Jelentkezett olyformán, hogy arra igyekezett rábirni a dolgozókat, hogy alacsony 50-100-200 Pt-os jegyzési összeggel tegyék nevetségessé a békekölcsönjegyzést. Megmutatkozott ez az-acélgyárban, a gépgyárban, üveggyárban, zpálfalvai üveggyárban, központi műhelyben és különösen élesen mutatkozott meg az egyes bányáknál. Amig a gyárüzemekben dolgozó elvtársaink, agitátoraink figyelmeztetésünkre már az első napon felismerték az ellenség ilyen iránya tevékenységét és haladéktalanul ellentámadásba mentek át - megindították röpgyüléseken keresztül az emberről-emberre menő felvilágosító munkát és megkezdték a pótjegyzéseket, hogy azok a dolgozók, akik a kellő felvilágosítás hiánya folytán, de nem utolsósorban az ellenség agitáció jára keveset jegyeztek - hogy felemeljék jegyzésüket. Nem ez történt a bányászoknál. Annak ellenére, hogy előttük voltak a múlt évi tapasztalatok, amikor a tervkolcsönjegyzésnél az ellenségnek egyik fő módszere volt, hogy a bányászok között az alacsony jegyzés mellett agitáljon. Mégis megtörtént ennél a jegyzésnél is, hogy a bányáknál általában, de különösen a kisterényei, mizserfai, kazári és a délibányáknál 50-100-200 Pt-okkal indult a jegyzés. Az a tény, hogy nem ellenőriztük a munka beindulását - azt jelentette, hogy csak a második napon figyeltünk fel a bányászoknál folyó laza munkára és az agitációs munka súlypontját áthelyeztük erre a területre, anélkül, hogy más területéket elhanyagolnánk. A MB és a tömegszervezetek legjobb aktiváit mozgósítottuk a bányaüzemekhez, ahol röpgyüléseket tartottak és magyarázták meg a dolgozóknak a kölcsönjegyzés jelentőségét. A kiküldött elvtársaknak jelentős része a gyűlések után lent a bányában munkahelyről-munkahelyre járva beszéltek a dolgozókkal. Ennek lett az eredménye, hogy a bányáknál általában - de konkrétan a fentemiitett leggyengébben jegyzett üzemeknél is megindult a pótjegyzés, melynek már komoly eredményei vannak. A békekölcsönjegyzési agitációt valósággal fékezte a bányaüzemeknél az, hogy pártszervezeteink vezetői, pártaktivák és népnevelők nem mutattak példát a párttagság és a dolgozó tömegek felé a jó jegyzésükkel. Több helyen előfordult - és ez általában volt tapasztalható . azoknál a bányáknál, ahol 5G-100 és 200 Pt-os jegyzések voltak többségben, hogy maga a pártvezetőség is 3-4-500 Pt-okat jegyzett. Konkrét példa bizonyitja ezt pl. a mátranováki üzemnél, ahol én saját magam voltam kint és összehiva a pártvezetőséget élesen vetettem fel előttük ezt a kérdést, s ennek a hatására emelték csak fel 4 és 500 Pt-os jegyzésüket 6 és 700 Pt-ra. Maga az üzemi pártszervezet titkára Tajti elvtárs, aki eredetileg 500.- Pt-ot jegyzett, még ezek után is csak 600 Pt-ra volt hajlandó jegyzését felemelni - kijelentette, ott az elvtársak előtt,hogy "neki az elég, ha mindenki annyit jegyez az üzemnél, akkor nem lesz baj." Hozzájárult a bányáknál még a gyenge jegyzésekhez az, hogy több bányaüzemnél falusi dolgozók, akik a munkások zömét teszik kx az üzemben - odahaza a faluban jegyeztek, amelynek az lett az eredménye, hogy a munka szétforgácsolódott és sok esetben előfordult, hogy a ieevzésgvüjtő népnevelők csak a bányásznak a felesegét találta ódánál!, akik aztán legtöbb esetben 50* és 100 Pt-okat egyeztek. /