MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1949
1949-12-29 31_a/15. őe. - 15/163
. -.10- ^ gatása a szövetkezeti osztály feladataként van megjelölje. Nyilvánvaló, hogy a kádertanács e tárén is kell, hogy dolgozzon. Helyes, hogy megkérdezzük a szövetkezeti osztályt, hogy kik azok a parasztok, akik érdemesek arra, hogy a Szovjetunióba küldendők illetve javasoltak közé bevegyük. Mikor ' a JB-khoz lemegyünk, nemcsak a mi reszortunkkal foglalkozunk; Az ilyen feladatok, amiket nem lehet elválasztani, súlyos veszélyként mutatkozik a kádermunkában, hogy azt mondjuk, hogy a kádermunka nem reszortmunka, hanem kollektiv munka,pont az a jelleg mutatkozik, hogy igenis reszort-munkaként van kezelve, a kádermunkát reszort-mimkává tesszük minden osztály munkája vonalán. Nyilvánvaló, hogy egyik munkatárs fogja a mezőgazdasági vonalat, ami azt jelenti, hogy értekezni kell a szövetkezeti osztály vezetőjével vagy politikai , munkatársával. így nem válik a kádermunka még egyes osztályoknál sem reszortmunkává. Az oktatásnak is, hogy ő kit fogiskolára jelölni, - ez nemcsak a káderosztály feladata, de hogy propaganda vonalról kik menjenek iskolára, azt már nem csak az oktatási osztály fogja meghatározni. Itt mutatkozik meg, hogy mi a reszortjelleg ellen harcolunk és mégis azzá tettük volna egyes osztályok felé. A kádermunka vonalán mu- I tatkozik bizonyos kényelmi álláspont, viszont ez mutatkozik Hajdú elvtárs felé is. Ez mutatja a káderosztályon belüli munkák bizonyos hiányosságait. A kádertanácsok kérdésénél * is mutatkozik veszély, hogy most szétbontjuk, de ebben nincs rendszer. Döntő területeken kádertanácsokat hozzunk létre. Meg kell határozni a tömegszervezetek vonalán, közigazgatási 1 vonalon és speciális vonalakon meghatározni a feladatokat és ráállitani egy elvtársat, aki állandóan segiti, instruál-j ja őket. A kádertanácsok tudják a legközvetlenebb segitséget adni. Ha mi jól kiépitjük a kádertanácsokat, akkor megszűnik a káderek napról-napra való kapkodása. Ez azt jelenti, hogy a kádertanács ismeri a kádereket, felhozza, függetlenül attól, hogy mi azokat kérnénk. Ezt a fordulatot kell a kádermunkában megcsinálni, akkor meg fog szűnni ez a noszogatás. Legfőbb kérdés a káderek nevelése és az egyéni foglalkozás. Helyesen mondta Andó elvtá.rs, hogy mi magukra hagyjuk a kádereket. Elvesztik a kedvüket. Nem volna-e helyes, ha mi ma-> gunk is bárki kimegy egy bizonyos területre, függetlenül attól, hogy ő milyen reszortot visz, beszélgessen el l-l káderrel, adjon segitséget konkréten, csináljon jegyzetet arról a káderről és azt adja be a káderosztálynak. Ez azt jelenti, hogy kimeritő káderjellemzés lesz, szemmel tudja kisérni annak a kádernak a munkáját. A _MB minden ta>'-:.ia és politikai mu nkatársa 2-5 káder rel foglalkozzon hetenkenj^Jis azt JülmiLl, líugy konkrét"TmffeTmruürá l 1 véga*nk7~ggyGnileg foglalkozunk a káderekkel. Mindegyik lényegében a maga területén foglalkozzon ezzel, de nem jelenti azt, hogy ezt szelektáljuk. Az egyéni foglalkozás'a káderek nevelése a mi feladatunk, lefelé ezt ie tudjuk vinni a JB-k felé is. A JB-nál nem egy esetben előfordult, hogy van,, v ois&an,,kérdé£. ahol. a : biCTtSTTaT nem Tsleszelnek. Mi magunk is ezzel az egyem fog lauiüzassai erosixjulr kádereinket, figyelemmel ^íser^uk a fejlődésüket. Még egy hiányosságról akarok beszélni: A káder értekezlet az, hogy az osztályvezetők, akik ipari területünket átfogják, ezek nincsenek politikailag irányitva és ugy liszik ezek az osztályvezetők, hogy ők csak az iparügyi minisztérium fele tartoznak felelősséggel és politikai vonalon lem foglalkoznak a káderek nevelésével, hanem csak gazdasági fonalon. A megyében lévő megyei vonatkozású káderfelelősök sincsenek megfogva. Ezek részére a megyei káderértekezletet meg kell tartani, politikai beszámolót kell nekünk tartani • és felvetni az időszerű káder-problémákat. így káder vonalon kézbe lesz fogva. Ez áll az összes reszortok felé is. Szűk•