MDP Nógrád Megyei Bizottságának (1954-től Végrehajtó Bizottságának) ülései (XXXV.31.a) 1949

1949-12-29 31_a/15. őe. - 15/161

- 8 And6 Gyula; Toldi János: tömegszervezetek vezetőivel való foglalkozás. Az sem, hogy a megy

ei töme^szervezetek

től erősen el vagyunit' -^ffia^Áo m

nVŐI:^o^' '>5a"^HW">

l

Hüi.

l

T

l

*l l

Wff«f)'ggaftflT» g-galéadv'á. •WgRem sincs münka^arsám^r^^"OTgITTHggggg^ *gggí"'ttÜlMegszervezetem, nem kapnak tőlem irányitást, támogatást. Fel kell emlitenem pl. a Szövoszt. Nem tárgyaljuk át a vezetőségekkel a saját problémájukat. Ezen a téren a kádereknek is nagyobb gondot kellene forditani. Nem tudom, hogy a fejlődés közepette igyekeznek-e ezt eléggé kijavitani. Ez a hiba azt hiszem, nálunk is megvan. Nem tudom, a káderosztály hogy látja ezeket a kérdéseket, mert ez több esetben is felvetődik. Hiba, ha mi a káderekkel olyan időt töltetünk él, ahol nem szükséges megyei kádertanács. Ha iíaj elvtárs nem felelt meg munkatársnak, esetleg más vonalra megfelelő. Ami Tomek elvtársat illeti, hiba, ha a káderosztály ugy ismeri, hogy nem szívesen végez pártmunkát. Nem erdőőrre van szükség, hanem politikai munkatársra. Ha ilyen emberek vannak funkcióban, - nem tartom helyesnek, hogy gazdasági vonalra, de politikai munkára épitsük be, mert semmi célt nem fogunk vele elérni a mezőgazdasági igazgatóságon sem. A megyei káderkonferencián leszögeztük, hogy fokozottabban kell foglalkozni a káderekkel egyénileg. Mi beallitunk oda 5 s^X&fe4M^SEgi^ J UIK i

1 "Ȓ M

1 n u mwkssatel^ iűztatni kell ezen. Sok esetben megtörténi.':, hogj illitottunk elvtársat, jónak láttuk, de utána annyira maieeTl yok" tétlen V£ gara nagytuk, hogy elvesztette a kedvét és igy a mozgalmi munka számára elvesztettük. Az, hogy történnek javaslatok pl. a Podor &sete, hogy keretlegény volt. Itt a káderkonferencia leszögezte a személyi felelősség kérdését. Ténylegesen történtek-e utá.na kivizsgálások és megnézve azok, akik javasolták? Az, hogy alapszervezeteknél vannak kádertanácsok, de legtöbb helyen meg csgck fogalmuk sincs a kádertanácsról. Az alapszervezeti káderes dönt, vagy javasol saját maga, ami rányomja bélyegét a tervszerűtlen kádermunkára. Bizonyos fokig ez van a JB-knál is. Ha kérnek javaslatot, akkor meg is teszik, de ha nem kérnek, - nem javasolnak senkit' sem. Fokozott mértékben kell egyénileg foglalkozni a funkcionáriusokkal, támogatást adni, amin keresztül tudjuk javitani a mi saját munkánkat. Hegállapithatjuk, amit Szabó elvtárs is megállapított, hogy a konferencia határozata után a kádermunka nem lett kollektiv munka a KB-n belül. Nemcsak abból a szempontból nézve ezt a kérdést, hogy Szabó elvtárs adott-e politikai munkatársat Hajdúnak vagy Mráziknak, hanem abból is, hogy az egész MB káderek kiválogatásával, nevelésével hogy foglalkozott, l-l politikai munkatársat ha mi meg akarunk keresni, akkor mi menjünk ki arra az iskolára, kisérjük figyelemmel az ő fejlődését, szemináriumiokon, kiselőadásokon hogy fejlődnek kádereink az iskolán. És kint is a gyakorlati életben mikor beallitunk egy kádert, l-l osztállyal átbeszélni, mi-a feladata, munkamódszerét hogy változtassa, mi az ő problémája, családi kérdésai, anyagi nehézségei, ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni kell. Ez a hiba, hogy nem fo; ;lalkozott Ez a káderek nevelésével, egyéni is beletartozik a kádermunkába, a MB maga életével, problémáival. Az^én meglátásom is az, hogy az elvtársak főleg az utóbbi időbeli olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkoztak, ami a mi feladatunk, de az egész MB feladata. Mikor kimegy l-l elvtárs egy területre, adja ide a levelet és tárgyalja meg. Ilyen munkára rá kell állitani az aktivahálózatot, annak felelősét \ hogy állitsa össze és mikor a kivizsgálás megtörtént, ezt a MB előtt ismertetni kell. Akkor behiv^uk és ho-